Ha a méhek kihalnának, négy éven belül az emberek is követnék őket. Ez az Einsteinnek tulajdonított idézet sokszor felmerül, ha a méhek ökoszisztémában játszott rendkívül fontos szerepéről van szó. Élelmiszer-termelésünk is elképzelhetetlen nélkülük, hiszen haszonnövényeink hetven százalékának beporzásához szükség van ezekre a rendkívül szorgos állatokra. Bármennyire is tisztában vagyunk ezekkel a tényekkel, mégis mind többször hallunk a híradásokban a tömeges méhkihalásokról, arról, hogy Kínában már emberek és drónok porozzák be a gyümölcsfákat, és hogy 250–500 milliárd dollár közötti veszteség éri a világgazdaságot minden évben az eltűnésük miatt.
Talán nem véletlen, hogy az idei Brain Bar egyik első beszélgetésére Lars Chittka német méhkutatót, viselkedéskutató biológust hívták meg, aki ezeknek a rendkívül összetett kis lényeknek a kutatására tette fel az életét. Ugyan Chittka a beszélgetés során csak érintőlegesen hozta szóba a méhkolóniák pusztulását, arra azért felhívta a figyelmet, hogy bár a rovarirtók elsődlegesen nem őket célozzák – például a szúnyoggyérítésnél vagy a mezőgazdaságban a kártevők ellen használt vegyszerek –, attól azok még rájuk is rendkívül károsak, sokszor halálosak. Ezért kiemelt figyelmet kell szentelni ennek a témának.
A londoni Queen Mary Egyetem tanára kutatásainak fókuszában a méhek viselkedése áll, legutóbbi könyvében, a The mind of a bee-ben (Egy méh elméje) sok meglepő eredményt meg is osztott a nagyközönséggel. Bár ezekből nyilván nem tudott egy félórás beszélgetés során mindent érinteni, azért néhány meglepő tényt felvillantott.
Chittka szerint ahhoz, hogy megértsük bármely élőlény elméjét, először azt kell feltárnunk, hogyan dolgozzák fel az információkat az érzékszerveiken keresztül. A méhek például képesek érzékelni az UV-fényt, amit számos virág speciális mintázattal ki is használ. De érzékelik a Föld mágneses mezejét és az elektromos tereket is. A kutató szerint a méhek agyának mérete nem jelzi pontosan a kognitív képességeiket: sokkal fontosabb az idegsejtek összeköttetése, mint az agy nagysága.
Az is kiderült, hogy a méhek agya figyelemreméltóan komplex: a táplálékkeresés során szükséges navigáció miatt az evolúció során fejlett struktúrát alakítottak ki. Hiszen nem elég csak repülniük és virágokat találniuk, valójában kifinomult döntéseket hoznak, amikor a legkevesebb energia befektetésével a legjobb virágokat kiválasztják. Ezt a „táncnyelvet” nemcsak a virágok helyének közlésére használják, de ugyanezt alkalmazzák akkor is, amikor egy új otthonról kell dönteniük. A méhek nem csupán automatizált lények, akik ösztönösen cselekednek, hanem tanulnak és alkalmazkodnak is. Például képesek új technikákat elsajátítani más méhek megfigyelésével.
Chittka a méhek pszichológiájával foglalkozó kutatásokat is megemlítette. Egy méhkaptárban nem minden méh egyforma és helyettesíthető, és egyedi különbségek is megfigyelhetők a viselkedésükben. Felismerik saját testüket, és képesek különbséget tenni önmaguk és más élőlények között. Sőt, testük kiterjedését is érzékelik, így el tudják dönteni, hogy átférnek-e egy résen, vagy sem.
Chittka végül arra a kérdésre is visszatért, hogy miért van szükségük a méheknek ilyen fejlett agyra. Az evolúció során ez az agyi struktúra nemcsak a túlélésüket biztosította, hanem azt is lehetővé tette, hogy bonyolult társadalmi viselkedést alakítsanak ki. A méhek viselkedése sokszor hasonlít az emberi intelligenciához, és a kutatások szerint bizonyos fokú tudatossággal és epizodikus memóriával is rendelkeznek, azaz képesek a múlt és jövő eseményeinek tudatos felismerésére és talán még a fájdalom szubjektív érzékelésére is.
A kutató hangsúlyozta, hogy a méhek tanulási képességei messze meghaladják az elvárásainkat. Képesek más méhektől tanulni, térbeli fogalmakat felismerni, sőt még arra is, hogy felmérjék, egy adott feladatnál a gyorsaság vagy a pontosság a fontosabb. „Minél többet felfedezünk, annál több kérdés merül fel” – mondta Chittka, aki a méhek intelligenciájának és tudatosságának kérdéseit vizsgálva egyre inkább arra a következtetésre jut, hogy még nagyon keveset tudunk ezekről a bámulatos lényekről.
A beszélgetésen Iain Lindsay brit diplomata, egykori magyarországi nagykövet kérdezte Lars Chittkát.
Az idei Brain Bar fesztivál szeptember 26–27. között zajlik a Magyar Zene Házában.
Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu
