Az 1918-ban született Hans Scholl és három évvel fiatalabb húga, Sophie keresztény-humanista szellemiségű, evangélikus vallású családban nőtt fel. Hitler 1933-as hatalomra jutása után beléptek a nemzetiszocialista párt ifjúsági szervezetébe, a testvérpár azonban hamar kiábrándult a náci ideológiából. Hans 1937-ben rövid időre börtönbe került, mert kapcsolatban állt egy akkor már betiltott ifjúsági mozgalommal. Sophie az érettségi után egy óvodában helyezkedett el, valamint ápolónőként is dolgozott, majd 1942-ben, bátyját követve a müncheni egyetemen biológiát és filozófiát hallgatott.
A testvérpár az egyetemen kötött barátságot Willi Graffal, Alexander Schmorellel és Christoph Probsttal: hamar kiderült, hogy ugyanúgy ellenzik a totális diktatúrát, a terrort és a háborút. Mentoruk Kurt Huber lett, aki pszichológiát és zenét tanított az egyetemen. A diákok 1942 nyarán adták ki első röplapjaikat, fejlécükön a Fehér Rózsa elnevezéssel. A sokszorosított röplapokat az egyetemen terjesztették, telefonfülkékben hagyták, postán küldték szét és az ellenőrzési pontokon átszökve más városokba is eljuttatták. A fiúkat időközben fél évre katonai szolgálatra hívták, így a csoport csak 1942 végén folytathatta tevékenységét.
Összesen hat pamfletet írtak, amelyben a német népet, az egyetemi diákságot és tanárokat ellenállásra, a nácizmussal való szakításra szólították fel, a gyilkosságok és az elnyomás befejezését követelték.
Az utolsó pamfletet 1943 februárjában írták, a vesztes sztálingrádi csata után. A vereséget a katasztrofális hitleri politikának tudták be, írásukban azt hirdették, hogy a német történelem leghitványabb zsarnoka számára közeleg a leszámolás napja. A röpiratot sikerült kicsempészniük Svédországba, ahonnan aztán Angliába küldték, majd a szövetséges repülők – már a Fehér Rózsa felszámolása után – milliószámra dobták le Németország területére a nyomtatványokat. Hans Scholl és Alex Schmorell mindemellett életét kockáztatva éjszakánként a „Le Hitlerrel! Szabadság!” feliratot festette középületek falára.
A csoportot 1943. február 18-án buktatta le az egyetem gondnoka – aki tagja volt a nemzetiszocialista pártnak –, miután meglátta, hogy Hans és Sophie röplapokat szór szét az aulában. A Gestapo letartóztatta őket, majd két nap múlva Christoph Probstot is, akinek kézírását azonosították egy Hansnál talált röpiratvázlaton. A kihallgatásokon minden felelősséget magukra vállaltak, egyetlen társuk nevét sem árulták el. 1943. február 22-én rögtönítélő bíróság elé állították őket.
Roland Freisler, a hírhedt vérbíró hazaárulás miatt ítélte halálra őket.
Az SS főnöke, Heinrich Himmler utasítására a kivégzés nem volt nyilvános, tartva az eseményt követő esetleges forrongástól. A kivégzést követő napokban a csoport másik három tagját is letartóztatták. Huber professzort és Alex Schmorellt 1943 júliusában, Willi Grafot pedig októberben végezték ki. Családtagjaikat megfigyelték, bebörtönözték, majd újabb szálak felkutatása után ismét letartóztatások és kivégzések következtek. A Fehér Rózsa híre ennek ellenére tovább terjedt: Münchenben az ellenállók tiltakozó feliratokat festettek az épületekre és Hitler képeire, a nyugati sajtóban pedig sorra jelentek meg a diákok tetteit magasztaló cikkek.
A szervezetről a legidősebb Scholl testvér, Inge 1953-ban publikálta visszaemlékezéseit, valamint kiadták a mártírok naplóit, leveleit is. Udo Zimmermann a Fehér Rózsa történetét Weiße Rose című kamaraoperájában dolgozta fel, amelyet 1967-ben mutattak be. A német újraegyesítés után a keletnémet archívumokból előkerült Gestapo-jegyzőkönyvek alapján forgott a 2005-ben bemutatott Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel című film. A német hősök emlékcsarnokában, a Regensburghoz közeli Walhallában 2003-ban avatták fel Sophie Scholl szobrát. Németországban emléküket ápolva alapítványt, egyesületet és díjat is alapítottak, valamint számtalan utca, iskola és középület őrzi nevüket. 2021-ben az Európai Parlament egyik új brüsszeli épületét Sophie Schollról nevezték el.
Nyitókép: Fabian Hinrichs és Julia Jentsch a Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel című filmben. Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP
