Előbb azonban vegyük szemügyre a struktúrát; kalandra az is ad okot eleget. Kántor Lajosnak, a válogatás összeállítójának előszava és Visky András verse, a Songs of Passage után esszék és tanulmányok következnek - ez a Korunk fő műfaja, amelyben talán a legjelentősebbet alkotta (egy formátumos intézményt előbb-utóbb úgy emlegetünk, mint egy embert): Tordai Zádortól Selye Jánosig, Molnár Gusztávtól Cs. Szabó Lászlóig sok szerzőt sorolhatunk fel. Végül a Versben, prózában című rész; a kolozsvári folyóiratban jelent meg többek között Szilágyi Domokos nagy poémája, a Bartók Amerikában 1970-ben, Bajor Andor zseniális karcolata, a Nem értem a kurdokat 1991-ben és ugyanabban az évben Mészöly Miklós gondolatfutama, a Sommázó sorok. Tanulságos a beválogatott ankétok címe és születési ideje; egyetlen példa: Irodalmunk és közönsége - erről szólt a beszélgetés az 1980-ban megrendezett gyergyószárhegyi alkotótáborban.
Mindezt nem valami pozitivista furor mondatja velem s nem is csupán a megfelelő tájékoztatás szükségessége; meg szeretném éreztetni e recenzió olvasójával, milyen fórum volt és maradt ez a folyóirat a szélsőséges baloldaliság buktatói és a kommunista diktatúra nyomása ellenére. S meg szeretném éreztetni azt is, hogy a Korunknak minden időben sikerült valamiképpen megóvnia magát a provincializmustól; többnyire olyan szerzőket mondhatott a magáénak, akiknek nem a nevük miatt volt jelentős a teljesítményük, hanem a teljesítményük következményeként keletkezett nevük; elég talán, ha József Attilát említem.
S ezzel vissza is kerültünk az ötven évhez. "Egy alkalommal, amikor József Attilával álltam a Vörösmarty téren, és előzőleg már olvastam versét (Egy költőre), amelyben 'Dala-dög'-nek, és 'éveire mester'-nek nevezi Babitsot, mondtam Attilának, hogy nem tartom helyesnek, amit csinált..." (Faludy György: "Forradalom" helyett "az idők telje".) Tudjuk, a "Sakált kiált, hollót hörög..." kezdetű vers 1930 áprilisában keletkezett, ennél előbb a Vörösmarty tér sem lehetett; újabb huszonhét évet adjunk tehát hozzá a Korunk-időhöz.
A másik idézet: "1927-ben Benamy Sándorral közösen jelenteti meg Gaál az Erről van szó című 'művészeti és emberi figyelmeztető'-t. A folyóiratszámnyi terjedelmű röpirat vizsgálata részben Gaál Gábor avantgárdhoz való viszonyának pontosabb körülírásához (...) járulhat hozzá." (Balázs Imre József: Emlékeztető: Gaál Gábor és a Korunk viszonya az avantgárdhoz.)
Itt már nem is a Faludy-szöveghez képest újabb három év "nyereség" a lényeg, hanem a felmerülő név: Gaál Gábor neve, aki Dienes László után a folyóirat főszerkesztője volt 1940-ig. Faludy-József Attila-Balázs Imre József-Gaál Gábor - ilyen folyosók nyílnak meg előttünk, ha a válogatás labirintusában elindulunk. És még tovább: Bretter György Ikaroszról értekezik, Szilágyi Domokos "Mr. Eliot"-ról, Kerényi Károly tanulmányát A mítosz és a technika lényegéről a Bretter-tanítvány Tamás Gáspár Miklós fordítja le 1973-ban.
Látszólag ötven év; látszólag 464 + 392 oldal. De mint minden könyv, zártságával ez is nyitottságra, végességével végtelenségre hív. Honnan kezdjük, hol fejezzük be? Tordai Zádorral, aki az antológia első szerzője, illetve Balázs Imre Józseffel, aki meg az utolsó? Csakhogy ő ez év március 31-től a Korunk új főszerkesztője, benne tehát már a folytatás is. Kántor Lajossal, aki úgy kezdi, hogy Túl a legendákon vagy Kántor Lajossal, aki úgy fejezi be, hogy A válogatásról, a hiányokról? Nincs irány, csak irányok vannak s mint más forrásból tudjuk, az út mindig jobb, mint a fogadók. Jobb, mert egy út soha nem egy út; nem lehet befejezni, lezárni, magunk mögött tudni. Időnként vissza lehet nézni - ez a legtöbb, amit tehetünk.
Közép-Európa vándora - Korunk-dosszié (1957-2007) Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból I-II. kötet. Komp-Press, Kolozsvár 2007. 464 + 392 oldal
