„Túlféltik a mai szülők a gyerekeket. Azzal, hogy az iskola kapujáig viszik őket kocsival, azzal, hogy a séta kimerül a babakocsi tolásában, azzal, hogy féltik a fáramászástól, visszatartják az új dolgok kipróbálásától – és ezzel kevesebb mozgáslehetőséget biztosítanak.” Pintér Katalin, a Litéri Zöldág Néptáncegyüttes csoportvezetője és a csoport tagjai már tartottak előadást kisbabás anyukáknak, tanítottak vissza régi játékokat.
„Kincs van a kezünkben, amit fontos, hogy áttanítsunk. Fontos, hogy az óvodákban sok népi gyerekjátékot játsszanak a gyerekekkel, hogy mire iskolába érnek, kialakuljanak az alapvető mozgásformák, hiszen ez a mentális tanulás fontos feltétele is.” A Zöldág Néptáncegyüttes alapítója, Ertl Pálné Kuti Marika tanítónő szavait idézi, aki fontosnak tartotta, hogy a gyerekek megismerhessék a népzenét és néptáncot – megtanulhassák, és úgy táncolhassanak, ahogy anyáik és nagyanyáik tették. Az alapító 1951-ben került Litérre, majd hamarosan megalapította a néptáncegyüttest.
A gyerekeket követték a szülők, akik támogatták az együttest, így kialakult egy erős falusi közösség. A tánccsoport a mai napig végigvonul a falun, és bárki csatlakozhat hozzájuk, aki szereti és tiszteli a néphagyományokat. Litéren az idők során koncentrikus körökben egyre több csoport alakult a Zöldág köré. A filmben láthatjuk, ahogyan a Szárazág néptáncos férfijai egyikük nappalijában – elhúzva a kisasztalt – legényest gyakorolnak.
„Nagyon fontos, hogy a tánc fiatalon tart. Nehéz hetvenévesen táncolni – hatvanévesen se könnyű –, mert fizikai korlátok vannak. De ha az ember megtartja az erőnlétét, kondícióját, ritmusérzékét fejleszti vele, akkor ez fiatalon tartja az embert.”
A nyugdíjas csoport, a Szárazág 1993-ban alakult, és hamar bevonzotta a környék fiatalos, táncra vágyó nyugdíjasait, így a csoport már nem csak litériekből áll. Az egyik rangidős, Szép Tibor 74 évesen csatlakozott a csoporthoz. A filmben teázás közben beszéli meg táncról vallott elképzeléseit vendéglátóival a legényes próba után.
„Az alapvetés az lenne, hogy a fiúk vezetnek, táncoltatják a lányokat. Ezt kellene elérnünk, és ha ezt már élvezni tudjuk, akkor igazán tánc a tánc.”
Katalin azt mondja: Litéren minden háznál volt, van és lesz is néptáncos. „Nehéz persze közösséget formálni a mai világban, hiszen annyi minden van, ami elszívó erővel bír. A közösség összetartásához rengeteg élményt kell nyújtani. És figyelünk arra is, hogy ne zárt csoport legyen a táncosoké, hanem a falunak is mindig adunk valamit.”
Katalin szerint a táncot nem elég megtanulni, hanem élni is kell, ahogyan a hagyományokat is. „Nemcsak táncot tanítunk Litéren, hanem életformát. És abban bízom, hogy ez apáról fiúra, nagypapáról unokára száll majd tovább.”
A Csoóri Sándor Program 2017 óta folyamatosan segíti a magyar népművészeti örökséget élő hagyományként művelő hazai és határon túli közösségeket. A Csoóri-sorozatot követve a Kultúra.hu YouTube-csatornáján különleges zenész és táncos közösségeket ismerhetünk meg Kárpát-medence szerte. Aki feliratkozik a csatornára, minden szerdán elsők közt tekintheti meg a legújabb epizódot.
