Életrevalók a színpadon

Az Életrevalók című francia filmnek 2011-ben volt a premierje. Egy milliomos, tolószékes, megkeseredett férfi és ápolója történetét meséli el. Az elsőre kissé hatásvadásznak tűnő alkotás valójában sokkal többről szól, minthogy miként bánhatunk egy emberrel, aki már minden reményét elveszítette. Szabad-e viccelni az állapotával, esetleg keményebben beszélni vele, vagy muszáj finomkodni és kedveskedni? Szó van itt mélyen gyökerező társadalmi különbségekről, előítéletről, de helyet kap a megbocsátás és ami a legfontosabb: a barátság is. Nagyon sokrétű alkotás az Életrevalók, amely képernyőn is jól működik: egyrészt azért, mert a mozgókép olykor hatásosabb, másrészt mert sokkal könnyebb egy ilyen téma kapcsán a mozgóképen keresztül belehelyezkedni a történetbe és átélni azt.

De mi a helyzet a színházzal és a színpaddal? Hogyan viszik színre az autós, ejtőernyős és mindenféle extrém sportot felvonultató alkotást? Erről beszélgettünk Horgas Ádám rendezővel, aki elmondta: külsős rendezőként kapott felkérést a Játékszíntől, hogy állítsa színpadra az Életrevalókat, ennek pedig kifejezetten örült, hiszen ő maga is rajong a filmért. ?Erősen bele kellett nyúlni a film dramaturgiájába, mert számtalan olyan filmes eszköz van, amelyet a színház nem engedhet meg magának. Az Életrevalókban nagyon sok a hangulati alapú, képi vágás, melyek nyilván nem működnek egy színdarabnál, így több esetben hozzáírtam dramaturgiai szálakat az alkotáshoz, hogy kiküszöböljek olyan részeket, mint például a legelső autós jelenet? ? mesélte Horgas Ádám. Az alaptörténetet viszont megtartotta, Driss hátterére fektetett nagyobb hangsúlyt: amit a filmben inkább csak képileg ábrázoltak, ők azt igyekeztek részletesebben is megmutatni. Hirtling István és Vadász Gábor a két főszereplő, utóbbi játssza Driss karakterét.

?Több szempontból is ütköznek a karakterek ennél az alkotásánál. Van egy borzasztóan gazdag gyáros és egy nyomornegyedből érkező fiatalember, ami már önmagában éles ellentét. Egészen más kulturális közegből származnak, más a bőrszínük, más testi adottságokkal rendelkeznek, hiszen Philippe mozgássérült, míg Driss kimondottan testközpontú személy, aki magas, izmos, tele van élettel. Nagyon izgalmas a film már csak azért is, mert minden külső adottság megvan ahhoz, hogy ez a két ember utálja egymást, hogy ne alakuljon ki köztük barátság. Mégis különös és szerethető történetet látunk, ahol pont az ellenkezője történik: nagyon szoros kapcsolat alakul ki közöttük? ? mondta el Horgas Ádám rendező azon kérdésünkre, mi mozgatta alkotás közben, miért különleges az Életrevalók.

A darab komoly társadalmi problémákra is ráirányítja a figyelmet, hiszen nem csak a mozgássérült kérdést feszegeti. ?A történetet áthelyeztem a roma kultúrába, mert úgy gondoltam, hogy az eredeti vonal ? a filmben Driss fekete ? inkább Franciaországban aktuális probléma. Megpróbáltam olyan közegbe beilleszteni a történetet, amely a magyarok számára is közelebb hozza az alkotást, így olyan problémára irányítja rá a figyelmet, amely alapkérdés a magyar társadalmi életet tekintve.?

A filmben Driss Szenegálból érkezik Franciaországba, az édesanyja egyedül tartja el a családot, nehéz körülmények között élnek. Drissnek mindennap szembesülnie kell az ellenségeskedéssel, amelyet a környezetétől kap azért, mert más a bőrszíne, mert egy idegen országból érkezett egy idegen kultúrával. Míg Franciaországban aktuális társadalmi probléma a bevándorlásból adódó rasszizmus, ennek következtében az elszigeteltség és az agresszió a színesbőrűekkel szemben, addig Magyarországon is találkozhatunk hasonló problémával. Erre igyekezett felhívni a figyelmet Horgas Ádám rendező azzal, hogy roma közegbe helyezte az alkotást.

Fischer Viktória

Fotó: Ambrus Marcsi/Játékszín