Takáts Tamás: Azóta van béke Magyarországon, mióta én megszülettem
Gyerekként megígérte az édesapjának, hogy nem lesz zenész, nem fog cigizni, piálni és csajozni, aztán valahogy másképp alakult. Hogy hogyan is zajlott mindez, hogyan váltotta fel az életében a sportot a rock and roll és hogy mi történt az azóta eltelt közel öt évtized során, arról a Máté Péter- és eMeRTon-díjas rockzenész, énekes, Takáts Tamás mesél a Hajógyár Életút sorozatában.
Takáts Tamás szülei sportemberek voltak, édesapja, a neves edző a fiából is sportolót szeretett volna faragni, és mivel minden sportok alapjának az úszást tartotta, már ötévesen levitte őt az uszodába. Tamás remekül úszott, szinte minden versenyét megnyerte, de aztán mégsem ezen a vonalon folytatta. „Akkor hagytam abba az úszást, amikor rájöttem, hogy sosem leszek olimpiai vagy világbajnok, mert hiányzik belőlem a győzni akarás szelleme” – meséli az Életútban, hozzátéve, hogy azért valahol az énekesi karrierjének kezdete is az uszodához köthető, mert a soha véget nem érő hosszakat róva Black Sabbath-számok dúdolgatásával múlatta az időt.
Az úszást a vízilabda váltotta a Fradiban, aztán jöttek az első kamaszkori együttesek és a koncertezések, végül a sport helyét átvette a rock and roll. A rockzene, ami jelenleg is betölti Takáts Tamás életét, hiszen három teljesen különböző karakterű formációban játszik: a hagyományos rockzenét képviselő Karthago mellett az elvontabb, progresszívebb iLandnek és a Takáts Tamás Blues Bandnek is a frontembere. Hogy mikor alakult az első zenekara, és miért lett énekes? Hogyan lett a Karthago tagja, és mi a véleménye a zenésztársairól? Milyen emlékei fűződnek az East és a Senator együtteshez, illetve Korda Györgyhöz? Elmondta a Hajógyár Életút videójában, amelyből az is kiderül, mit jelent a „kommandózenekar” kifejezés és mennyiben változott meg Takáts Tamás élete a megtérése után.
