Elhunyt Kovács András Ferenc költő

A halálhírt a Látó szépirodalmi folyóirat adta hírül Facebook-oldalán.

Szatmárnémetiben született 1959. július 17-én, 1978-ban érettségizett a Kölcsey Ferenc Líceumban, 1984-ben pedig a kolozsvári egyetem magyar–francia szakán. 1984 és 1991 között Szentábrahámon és Siménfalván, illetve a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumban tanított, 1990-től a Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője, 1991–2002 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem dramaturgiatanára volt. 1997-től egy éven át a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója, 2008-tól a Látó megbízott főszerkesztője volt.

Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től kezdett közölni. Fordított elsősorban románból és franciából, emellett esszéket és irodalmi tanulmányokat írt. Verseiből angol, bolgár, cseh, észt, francia, horvát, lengyel, német, olasz, orosz, román, svéd és szlovén fordítások készültek.

A kilencvenes évektől kezdve az egyik legtöbbet elemzett, legnagyobb hatású kortárs magyar költő. A KAF értelmezői hagyomány kulcsfogalmai – identitásvesztés, kulturális emlékezet, intertextualitás, „szerepköltészet” – a tradicionális szerzői pozíció elbizonytalanítására, majd felszámolására, végső soron pedig az irodalmi szöveg eredendő nyelvi, intertextuális létmódjára, irodalmiságára kérdeznek rá. Költészetének a mai magyar irodalomban szinte példa nélküli formagazdagságát a következetes részletességgel felépített költői maszkok, alakmások (Jack Cole, Lázáry René Sándor stb.) is segítették. A forma iránti elkötelezettségben Csokonaival és Kosztolányival, sokszínűségében Weöressel rokonítható.

Fontosabb elismerései: a Román Írószövetség debüt-díja (1983; Déry Tibor-díj (1992); a Román Írószövetség díja (1993); Artisjus Irodalmi Díj, Füst Milán-díj (1994); Alföld-díj (1995); József Attila-díj (1996); a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője Díj (2006); Kossuth-díj (2010); Artisjus Irodalmi Nagydíj (2020).

Legutóbb 2020-ban készítettünk vele interjút, amely itt olvasható.

Az életrajz forrása a Digitális Irodalmi Akadémia.

Fotó: MTI / Czimbal Gyula