A Magvető kiadó Facebook-oldalán Szegő János szerkesztő búcsúzott tőle. Mint írta, „Marianna D. Birnbaum a mindenkor lezártnak és befejezettnek hitt, ám a mélyből lávaként feltörő múlt iskolateremtő kutatója, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) és az egykor budapesti CEU történészprofesszora, párjával, Csabával, a pécsi örökvagánnyal, maga volt az elevenség, a kíváncsiság és az élet”.
Az író 1934-ben született Budapesten László Daisy néven. 1956-ban disszidált férjével az Egyesült Államokba, majd szülei is követték őket. A Kaliforniai Egyetemen bibliográfiát tanult, első könyvét Elek Artúr műkritikusról írta, a disszertációját továbbfejlesztve, mely dolgozatot 1967-ben védett meg Budapesten, kitűnő eredménnyel.
Fő kutatási területe a 15–16. századi művelődéstörténet volt, de emellett a zsidó kultúrtörténettel és a modern magyar-zsidó irodalommal, zsidó női sorstörténetekkel is foglalkozott. Esterházy Péter életművét behatóan ismerte, 1991-ben jelent meg Esterházy-kalauz című kötete, de 2015-ben is közösen jelentetett meg könyvet az íróval, Az évek iszkolása címmel.
Az 1940-es évek üldöztetéseit az Emlékalbum 1944-ből című kötetében dolgozta fel, a Láthatatlan történetekben pedig édesanyja sorsa mellett öt zsidó asszony életét dolgozta fel.
Szegő megemlékezése szerint az elmúlt hónapokban az amerikai tűzvészben elpusztult az írónő otthona, így nemrég Magyarországra utazott, Pécsre. Marianna D. Birnbaum április 28-án töltötte volna 91. születésnapját.
