A fenti állítás többször is elhangzott a New York Művész Páholyban rendezett beszélgetésen. A Grund/A Pál utcai fiúk estje című eseményen részt vett a Vígszínházban futó darab alkotógárdája, akiket az est háziasszonya, Juhász Anna a regény szellemiségéről, mondanivalójáról, kortalanságáról és az alkotói folyamatról kérdezett.
Molnár és fiai
Molnár Ferenc (eredeti nevén Neumann Ferenc) gyermekkorától újságírónak készült, még ha szülei ezt nem is nézték jó szemmel és igyekezték inkább a jogi pálya felé terelni. Próbálkozásuk kudarcba fulladt, ugyanis már 1896-tól publikált többek között a Pesti Hírlapban. Első önálló színpadi sikerét A doktor úr című darabja hozta meg, melyet 1902-ben mutattak be a Vígszínházban. Három évvel később kezdte el írni nagysikerű regényét, A Pál utcai fiúkat a Tanulók Lapja című ifjúsági hetilapban, amelyet folytatásokban közöltek. A teljes mű 1907-ben került az olvasók elé és óriási sikert aratott ? mely a mai napig tart. Gyerekek ezrei olvasták Molnár Ferenc remekét, az író mégsem kapott illő helyet a magyar irodalomtörténetben. Mi lehet ennek az oka? Vajon tényleg csak a szórakoztatás volt a célja ? ahogyan Babits állította ?, vagy sokkal többről van szó?
A Pál utcai fiúk alapján mindenképpen az utóbbi állja meg a helyét, hiszen sokrétű alkotásról van szó. Nem egyszerű korkép az akkori fiatalságról, a Grund nem csak egy poros telephely, ahová pár iskolás kölyök lejár játszani. Nem csak azt mutatja meg a mű, hogy a fiatalok milyen görcsösen akarnak felnőttek lenni és átvenni minden ezzel járó szokást ? lásd Gittegylet. Molnár Ferenc világában még az ellenséges oldal sem teljesen rossz, hiszen megvan bennük is a becsület ? legalábbis Ács Feriben ? és a tisztelet a másik fél iránt. Ilyen sokrétű alkotásnál nem lehet valakinek csupán a szórakoztatás a célja. De ha ez nem is kellően beszédes, az mindenesetre árulkodó jel egy művész életében, hogyan fogadja a kudarcot vagy éppen a sikert. Hiszen akinek a könnyed szórakoztatás a célja, nem kap idegösszeomlást, ha megbukik egy darabja. Márpedig Molnár Ferenc szanatóriumba került, amikor 1909-ben bemutatott Liliom című darabja megbukott ? amely 1912-ben Bécsben viszont óriási siker lett. Molnár Ferenc személyisége megosztó volt saját korában és ma is, sokan úgy gondolták, csupán a szórakoztatás, a könnyed humor volt az elsődleges célja. Mások szerint viszont minden alkotásában volt mögöttes tartalom, a polgári világ kritikája. A legtöbben azonban elfelejtik ? vagy ne adj isten, nem is tudnak róla ?, hogy Molnár Ferenc idősebb korában depresszióval küzdött, agresszív ember volt, az anekdoták szerint ivott is és feleségeire ? mert három is volt neki ? is kezet emelt nem egyszer. Többek között az említett Liliom című darab is olyan férfiról szól, aki veri az őt mindenben támogató feleségét, ettől azonban szenved és a mű végén öngyilkos lesz ? ezt a darabot első feleségének, Vészi Margitnak írta, akitől nem sokkal a bemutató után el is vált. Molnár Ferenc rendkívül összetett személyiség volt, így nemcsak őt magát, de műveit sem könnyű megítélni. Az mindenestere biztos: A Pál utcai fiúk zseniális és kortalan alkotás. Ady Endre így írt írótársáról:
?Ilyen a színpada is, amilyen ő, kettős: minden rögtönös sikert s minden legendásabb, apostolibb sikert egyszerre megkaparintani akaró. Szimbólumai pazar fényűek, bár könnyűek, mégis nemesek, de a szimbólumok fölött táncol a mai, összes publikumnak szánt, ravasz, divatos tánc. Majdnem páratlan munka: a kettősséggel mindenkinek kedvébe járni, az utolsó karzatosnak, az előkelő páholyos senkinek s a mániákus esztétának. Ez a Molnár Ferenc színpada s ez az a Molnár Ferenc, aki igenis meg tudta csinálni, amit különb kultúrák sikerre vágyó íróművészei is csak a vagy-vaggyal tudtak elintézni.?
A Pál utcai fiúk estje ? beszélgetés a színdarabról
Miután betekintést kaptunk Molnár Ferenc írói tevékenységébe ? bár valljuk be, ez valójában csak a felszín kapargatása, hiszen sosem fogjuk megtudni, mi volt az eredeti célja az alkotásaival: szórakoztatás vagy velős kritika megfogalmazása ?, rá is térhetünk a New York Művész Páholyban megrendezett a Grund/A Pál utcai fiúk estje című rendezvényre. Dés László zenész, Geszti Péter dalszerző, Grecsó Krisztián író és Wunderlich József színművész, aki Bokát alakítja a Vígszínház darabjában, a száz éve megjelent A Pál utcai fiúk kortalanságáról beszélgetett és a 2016-os darab megszületéséről.
Grecsó Krisztián írta meg a Marton László által rendezett darab szövegkönyvét, mellyel kapcsolatban elmondta: modernizálni szerette volna a szöveget, kicsit maivá tenni, de írás közben tudatosult benne, mennyire kortalan Molnár Ferenc alkotása és mennyire beivódott már a köztudatba az ?einstand?, a ?gittegylet?, sőt még a ?papuskám? is. Grecsó Krisztián többször hangsúlyozta: nem érti, Molnár Ferenc miért nem került be a nagy nyugatos alkotók közé, amikor A Pál utcai fiúk című regénye a lap alakulásakor már rég meghozta számára a megérdemelt sikert. Kiemelte: nem nagyon találkozott még olyan alkotóval, aki megöli a regény végére a főhősét; ez nemcsak megindító, de egyben idegesítő is volt számára.
Geszti Péter, a színdarabban elhangzó dalok szerzője egyetértett Grecsó Krisztánnal, Nemecsek Ernő sorsát pedig egy tipikus kelet-európai sorsnak nevezte. Az est folyamán talán a zeneszerző, Dés László beszélt a legnagyobb elragadtatással Molnár Ferenc művéről, aki szerinte egyetlen felesleges mondatot sem írt le. Dés véleménye szerint A Pál utcai fiúk korántsem ifjúsági regény, ez véresen komoly nagyregény, amelyet csak ebben a szellemben lehetett színpadra vinni. Geszti Péter ragadta ismét magához a szót Dés László ?bemutatkozása? után, és elmondta: szerinte egy magyar embernek hozzá tartozik a magyarságához A Pál utcai fiúk is. A darab kapcsán megegyeztek az alkotók abban is, hogy nem értik, miért nincs Molnár Ferencről, a magyar drámaírás atyjáról elnevezve egyetlen színház sem, és miért merült feledésbe színpadi munkája, írói tevékenysége.
Az est folyamán Juhász Anna a közönségből is megkérdezett egy-egy fiatal olvasót arról, ők ma hogyan értékelik, miként látják A Pál utcai fiúkat. Minden megszólaló egyöntetűen mainak nevezte az olvasmányt, amely a barátságról, az összetartozásról szól, arról, hogy a Grund legalább olyan értékes és szent, mint a haza, amelyet sosem árulnak el. A beszélgetés vége felé kiderült, hogy Molnár Ferenc dédunokája, Lukin Ágnes is tiszteletét tette az esten, akinek kezdeményezésére született meg a darab. Ugyanis ő kereste fel Geszti Pétert egy vígszínházi előadás után az ötlettel, hogy vigyék színre Molnár Ferenc örök érvényű regényét. Geszti Péter ezután kérte fel Dés Lászlót a zeneszerzésre, aki elmondta: nem volt könnyű dolga, de a Szigligeti Alkotóházban segítségre talált Török Ferenc rendező személyében, aki olyan szenvedéllyel beszélt A Pál utcai fiúkról, hogy számára is meghozta az ihletet, és az átbeszélt éjszaka után, másnap már készen is voltak a dalok. A vígszínházi darab nem teljesen követi a könyv felépítését, hiszen szinte teljesen hiányoznak belőle a felnőtt szereplők, mint például Nemecsek Ernő szülei. A Grund fiait és a vörösingeseket pedig nem gyerekek játszák, hiszen ? mint azt Dés László többször is említette: ez véresen komoly alkotás.
Ha Molnár Ferenc megítélése viszontagságos is, abban mindenki egyetértett ? kritizálók és rajongók egyaránt ?, hogy A Pál utcai fiúk örökérvényű és fantasztikus alkotás, amely a jövő generációira is olyan erőteljesen hat, ahogyan megjelenésekor tette, és reméljük, ők már valóban tanulni is fognak belőle.
Fischer Viktória
Fotó: New York Művész Páholy Facebook-oldala
