Megnyugodhatunk: nem lesz hosszú telünk
Előbújtak a medvék vasárnap a Szegedi Vadasparkban, és bár a felhők mögül néha előbukkanó nap fogadta őket, nem mentek vissza a medveházba.
A Szegedi Vadasparkban 2015 óta gondoznak barnamedvéket (Ursus arctos). A két nőstény medvét egy spanyolországi cirkusztól kobozták el, onnan kerültek egy menhelyre, majd Szegedre, miután kifutó épült számukra. A testvérpár pontos életkorát nem tudni, de 25 és 30 év között lehet, így már korosnak számítanak. A természetben általában három évtizedig él egy medve, fogságban azonban a negyvenéves kort is elérhetik. Hagyomány, hogy február 2-án medvelest szerveznek.
A két medve, Mici és Ursula délelőtt előbújtak a kifutóba, ahol lekváros kenyér, narancs, alma, körte, szőlő és kivi várta az állatokat. A fel-felbukkanó nap ellenére a két nőstény medve nem ijedt meg az árnyékától, falatozni kezdett a finomságokból. Az állatoknak a gondozók a gyümölcsökből a tél feliratot rakták ki. Így csakhamar a két medve meg is ette a telet.
Így lett a medvékből időjós
A világ sok kultúrájára jellemző volt, hogy állatok viselkedéséből próbáltak az időjárás alakulására következtetni. Ezek az állatjóslások a szájhagyomány útján terjedtek, és sokszor valós tapasztalatokra épültek. A tavaszkezdő napként is emlegetett február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez, két különböző, állatokhoz kapcsolódó időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kötődik. Az egyik szerint „Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy süssön a nap”. Ugyanis ha ezen a napon szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél. Ugyanezen következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket. „Ha meglátja árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi, vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd.”
A medvék viselkedését nemcsak Magyarországon használják a várható időjárás megállapításához, hanem Németországban, Svájcban, Hollandiában is. A hollandok voltak, akik meghonosították a szokást Amerikában is, ám ott végül nem a medve, hanem a mormota vált időjósló állattá.
A barnamedvék, szemben a mókusfélék közé tartozó mormotákkal, melyeket a vadaspark szomszédos kifutójában gondoznak valójában a természetben nem alszanak téli álmot, csak rövidebb-hosszabb pihenőt tartanak földbe vájt üregekben, esetleg barlangokban. Ilyenkor a medvék anyagcseréje és szívverése is lelassul. Általában enyhébb, napsütéses időben azonban kibújnak rejtekükből és fogyasztanak némi táplálékot, így alakulhatott ki a velük kapcsolatos népi időjárás-előrejelzés.
