A budai Várban, a Táncsics utca 21–23. számú ház mellett, négy-öt méter mélyen van eltemetve az a zsinagóga, amely Mátyás király uralkodása idején, feltehetően 1461-ben, Mendel Jakab, a későbbi zsidó prefektus telkén épült. Az épület 1686-ban, Buda visszafoglalásakor kigyulladt és beomlott.

Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke a vizsgálat előtt az MTI-nek elmondta: a zsinagógára Zolnay László régész talált rá 1964-ben. A zsinagóga maradványainak azonosítását Scheiber Sándor nyelvész, egyetemi tanár, az Országos rabbiképző Zsidó egyetem igazgatója végezte el. Az épület megtalálása Zolnay László érdeme, zsinagógaként történt beazonosítása – Zolnay László kérésére – Scheiber Sándor munkájának az eredménye.

A hétfői betekintés során a födémet megtisztítják az azóta rárakódott földtől, és megemelik, hogy felmérhessék az oszlopok, falak állapotát. A vizsgálat után visszazárják a romokat, és az elvégzett felmérések alapján elkezdődik a feltárás megtervezése.

A hosszú távú cél az állagmegóváson és a feltáráson túl a zsinagóga látogathatóságának megoldása – tette hozzá a Mazsike elnöke, arra is kitérve, hogy a zsinagóga az I. kerület tulajdonában lévő telken, illetve részben egy szintén önkormányzati tulajdonú, műemlékvédelem alatt álló épület alatt van. Jogilag tehát az I. kerületi önkormányzat a tulajdonosa.

A feltárás szakmai színvonaláért a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) felel.

A betekintésen az önkormányzat munkatársai és a BTM szakemberei mellett Bánszky Szabolcs építész, Budai Aurél egykori munkatársa vesz részt, aki már korábban előtanulmányt készített a rekonstrukcióhoz.

A rekonstrukció régi vágya több civil szervezetnek, akik az Ássuk ki! – Civilek a Mátyás-kori Nagyzsinagóga feltárásáért mozgalomba tömörülve több évtizede küzdenek az épület feltárásáért, és rendezvényeikkel próbálják felhívni a figyelmet a páratlan építészeti és vallástörténeti emlékre.

A Mazsike ismertető kiadványa szerint az 1461-ben épült, kéthajós csarnoktemplom boltozatát öt középpillér tartotta. Alapterülete 26-szor 11 méter volt, belmagassága három méter.

A zsinagóga az akkori Európa legnagyobb zsidó templomai közé tartozott.

Építői nagy valószínűség szerint Mátyás király udvarában dolgozó mesterek voltak.

A zsinagógát 1526-ig változatlan formában használták.

Az 1541 után Budára újonnan betelepülő zsidó lakosság viszont már megrongált állapotban találta, a boltozata beszakadt. Az újjáépítéskor a teret nem boltozták vissza, hanem vízszintes fafödémmel fedték le.

Buda 1686-os visszafoglalásakor az épület leégett, a födém bedőlt, és mindent maga alá temetett. Később a megszűnt zsidónegyed házaiba keresztények költöztek, akik a területet feltöltötték, a romokat pedig az elhunytakkal együtt betemették.

A zsinagóga padlószintje öt méterrel van mélyebben a jelenlegi terepszintnél, a falak és a középpillérek pedig négy-négy és fél méterrel a padlószint fölött állnak. Az északi fal a középkori városfallal volt azonos, és lényegében megegyezik a Bástyasétány felőli kerítésfal vonalával. A zsinagóga déli fala az ott álló 18. századi épület homlokzati falával azonos.

A nyitóképen a Táncsics utca. Fotó: Thaler Tamás.