Ahogyan a rendező, egy korábbi (a Solaria Sci-fi magazinnak adott) interjújában elmondta: "Az emberiség egy perce vizuálisan gondolkodik. Szinte minden mondata képekkel illusztrálható, mégis rögtön az elején kijelenti a szerzője, hogy ebből lehetetlen filmet csinálni. Nekem ez dobta fel a labdát." Pater Sparrow pedig tisztességesen leütötte Lem labdáját, hiszen olyan történetbe és képi világba ágyazta az alapokat, amely bizonyára napokig nem hagyja majd békén a néző fantáziáját. Annyi biztos, hogy az 1-et nem elég egyszer megnézni, hiszen így, az első találkozáskor bekövetkezett intellektuális, spirituális és vizuális sokk után akkora anyagot hagy maga után, melynek azonnali rendszerezése, kategorizálása és egységes élmény-egésszé formálása néhány órán belül szinte lehetetlennek tűnik, pláne egy olyan film esetében, amely a lehetetlen határait boncolgatja.
Az események egy könyvesbolt csodálatos átváltozásából bontakoznak ki, amelyre a Valóságvédelmi Hivatal ügynökei - élükön Phil Pitch (Mucsi Zoltán) elszánt "valóság-rendezővel" - próbálnak magyarázatot találni. Pitch küldetése, hogy egy-egy paranormális jelenség láttán ne jöjjön zavarba, hanem logikus magyarárzatot adva az eseményekre megelőzze a világraszóló pánikot. Törekvése azonban abban a pillanatban kudarcot vall, ahogyan beteszi a lábát egy könyvesboltba, amelynek egész árukészlete kicserélődött egy ismeretlen összetételű és tartalmú könyvre. A könyvről csak annyit tudunk, hogy fehér borítóján feketén díszeleg a misztikus szám és, hogy "ilyen még nem volt". Pitch rögtön kézbeveszi az ügyet, és a könyvesboltban jelen lévő négy embert, az üzletvezetőt (Mácsai Pál), eladóját és egyben szerelmét, Mayát (Kerekes Vica), néma takarítóját (Czukor Balázs) és a rejtélyes vatikáni látogatót, Swan Tamelt (Sinkó László) azonnali hatállyal véget nem érő vallatásnak veti alá. Ám a legdurvább és legmodernebb kísérletek is kudarcba fulladnak, és a négy gyanúsított Swan megváltó-szerű közreműködésének és próféciáinak köszönhetően látszólag megőrül, valójában azonban életük legszebb napjait élik, vagy - ki tudja - fordítva. A valóságvédelem rövidesen nem tudja felvenni a harcot a szeme előtt zajló felfoghatatlan realitással, a csodás eseménykor jelenlévő négy főszereplő pedig az álmok világában talál menedéket, itt élik meg - agyontesztelt idegeik húrjain - a szerelem és a közösség valóságban nem fellelhető egységét.
A történet kuszaságából adódó hiányérzetre adott reakcióként agyunkat ellepő kérdés-dömpingtől ne ijedjünk meg túlságosan, megválaszolásukra tehetünk kísérletet, viszont ne szánjunk rá túl sok időt, mivel egyértelmű, hogy a rendező szándéka maga a kérdésfelvetés volt, nem pedig a válaszadás.
A filmre fordított rengeteg munka semmiképp sem veszett kárba: a pontos kidolgozás az ötletek és megoldások tengerében sem veszik el, az egységet leginkább a helyszín (az emberi kísérletek színterét adó Eötvös úti Tüdőszanatórium rusztikus épülete, csúcstechnológiával és úszkáló delfinekkel fölszerelve), valamint a filmkockák művészien kidolgozott képi világa adja, Tóth Widamon Máté operatőr munkájának köszönhetően.
Pater Sparrow filmjét leginkább sci-fiként harangozták be, ám csak annyiban az, amennyiben egy tudományos-fantasztikus film tanmese is egyben: felnőtteknek szóló életbölcsességek és egzisztenciális kérdések formájában felmerülő bonyolult történet, amely a végletekig tágítja az emberi megismerést, hogy - a realitást ügyesen kibuktatva - pótolja a hiányzó misztikumot.
