Az ember, amikor beszélni vagy nyelvet tanul, az újonnan megtanult hangokat rugalmasan használja kommunikációja során. Az azonban nem világos, mi módon képes erre az agyunk. A Cornell Egyetem kutatói a madarakat vizsgálták ebből a szempontól. A Current Biology folyóiratban publikált kutatásban énekesmadarak és papagájok agyműködését, agyi útvonalait hasonlították össze.
Az énekesmadarak között a zebrapinty a leginkább tanulmányozott madárfaj, rengeteg vizsgálat és kísérlet zajlott már az éneke és az énektanulása kapcsán. E madár egyetlen éneket tanul meg fiatalon az apjától, amelyet változtatás nélkül énekel egész élete során. A hullámos papagáj ezzel szemben élete végéig tanul új hangokat, és a tanultakat bármikor képes kombinálni, pont úgy, ahogy mi is kombináljuk a megtanult szavakat. Látszólag ugyanazokat az agyterületeket használja mindkét madár, a kísérletekből azonban kiderült, hogy ez a hasonlóság igencsak felületes.
Mindkét, a közös őstől 50 millió éve elkülönült madárfaj rendelkezik az énektanulás, hangtanulás képességével. Mindkét madárcsoport ugyanazokat az agyterületeket (AFP és PFP) használja, de másképp. Míg az énekesmadaraknál az egyik agyi régió elegendő volt a megfelelő énekhangok kiadásához, a papagájnál mindkét agyterületre egyszerre volt szükség ahhoz, hogy az állat az egyéni énekhangokat vissza tudja adni. A papagáj esetében az egyik régió blokkolása után az állat már nem tudta a kizárólag rá jellemző, egyéni hangokat kiadni, és leromlott a dal akusztikus szerkezete is. A kétféle madár evolúciója során a két érintett agyterület, a köztük kialakult kapcsolatok egészen más fejlődési útvonalat jártak be.
Forrás: National Geographic
Fotó: Roslan Rahman / AFP
