Családias hangulatban, egy estébe nyúló kánikulai délután egymásba fonódó beszélgetésein mutatta be Bennem a többi című friss antológiáját és a Magyar Kultúra második lapszámát a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ). A Művészetek Völgye taliándörögdi békéjében kialakított Petőfi udvar kiváló helyszínt biztosított ahhoz, hogy az ügynökség valóban kortárs műhelyként működhessen, és megismerhessük alkotóit – mindazoknak, akik nyitottak a kortárs irodalmi kánon új és legújabb hangjaira.
Az írót – paradox módon – sokszor nehéz szóra bírni, önmaga és műve bemutatását várják tőle.
Egy kulturális ügynökségnek mi más lenne a feladata, mint hogy a profi önmenedzselés korában segítséget nyújtson a közönséggel való kapcsolatteremtésben, az alkotók teljes énjükkel, arccal-személyiséggel történő bemutatkozásában?
A PKÜ Kárpát-medencei Igazgatósága azzal a céllal indította el a KMI 12 című programot, hogy különféle, olykor a műfaji határokat bőven átlépő programok, megjelenések, együttműködések által sokoldalúan, minél szélesebb célközönséggel ismertesse meg a kiválasztott 12 kortárs költőt és írót. A Bennem a többi című antológia a kiválasztott 12 – köztük a helyszínen is megjelent Bék Timur, Regős Mátyás, Száraz Miklós György, Marcsák Gergely, Kürti László, Szálinger Balázs, Bene Zoltán, Lövétei Lázár László, Zsille Gábor – műveiből, novellákból és versekből ad ízelítőt Luzsicza István szerkesztésében.
A PKÜ nemzetközi trendhez alkalmazkodó összművészeti szemléletét mutatja, hogy az elsőkötetestől a már elismert írókig terjedő skálán elhelyezhető 12 alkotó művei a bemutatkozás fázisaiban különféle transzformációkon estek át, lett belőlük például hangoskönyv vagy könnyűzene, de a Taliándörögdön velük együtt bemutatkozó Magyar Kultúra című lap is folyamatosan számít a központi témák írói reflexióira. A Bennem a többi című kötetben QR-kód vezet az alkotókkal készített kisfilmeket, a zenékből készült egyéb műfajú alkotásokat bemutató weboldalra.
A műfaji határokon való átívelés, a PKÜ tevékenységének átfogó bemutatása a Magyar Kultúra című új kiadvány egyik alaptulajdonsága is.
A periodika alkotói ugyanakkor távlatibb célokat fogalmaztak meg önmaguk számára: a magyar kultúra értékeit szeretnék bemutatni oly módon, hogy a lap egyben reflektáljon az aktuális év meghatározó jelenségeire, témáira. „A 2020-as éveket tekintve így óhatatlanul szóba kerül a környezetvédelem, a pandémia, különböző válságok, inspirációk, a migráció, az adathasználat és a digitális világ kérdései – számtalan olyan dolog, amit néha hurrázva fogadunk, néha aggodalommal figyelünk” – mondja a főszerkesztő, Bonczidai Éva, aki hangsúlyozza, hogy mindezt az emberi történetek adják vissza a leghűebben.
A szeriőz, 126 oldalas kiadványban mind a külalakot, mind a témafeldolgozást tekintve gyakoriak az egyedi megoldások. Szembeötlő például, hogy míg a második lapszám fő témája a család, a címlapon Mayer Hella festményén egy magányos idős asszony látható. Nem véletlenül: a témafelfogás Bonczidai Éva saját Covid-tapasztalatából, több száz kilométerre élő szülei megbetegedésekor érzett tehetetlenségéből ered. Mint kiderült,
számos interjúalany, művész tudott saját élményből fakadóan reflektálni a főszerkesztő által felvetett kérdéskörre: a családban élő idős emberek és a dolgozó fiatalok közötti távolság problémájára.
Amelyet a digitális világ elfed, de nem hidal át, hiszen ha ápolni, gondozni kell, ha fogni kell szerettünk kezét, akkor csak két megoldás közül választhatunk: ott vagyunk velük vagy máshol vagyunk.
A mélységes témát taglaló kiadvány szép példákkal igyekszik pozitív ellenpontokat nyújtani: bemutatkozik Juhász Anna és Juhász Ferenc családja, a Gryllus família és a Bagossy fivérek, sőt olyan anya-lánya páros is a reflektorfénybe kerül, akik tudományos tevékenységük révén nemzetközi elismertségnek örvendenek, de a szakmán túli világban szinte teljesen ismeretlenek. Bonczidai Éva megjegyzi: az ilyen izgalmas, komoly munkát végző embereknek a „fényre csalogatása”, bemutatása is vállalt feladatuk.
Az egy fő téma köré – az első számban a Duna, a másodikban a család, a készülő harmadikban pedig a Kelet–Nyugat a vezérfonal – vont interjúk, riportok és a kortárs irodalom megjelenése mellett a művészet sok más szegmense, képzőművészet, zene is rendszeres szereplője a Magyar Kultúrának. A KMI 12-ben is helyet kapott Száraz Miklós György önálló rovattal jelentkezik Távirat címmel, és Zátonyi Tibor fotóművész képeihez ír prózát.
A lap elkészítéséhez a Petőfi Kulturális Ügynökség egésze hozzájárul: a szépirodalmi szerkesztésben a Helyőrség.ma, az újságírói feladatokban a Kultúra.hu munkatársai vállalnak részt, a gyerek- és ifjúsági irodalom témakörében az Ifjúsági és Gyermekirodalmi Centrum szakembereinek, a műfordításban az 1749.hu szerkesztőinek munkájára is számíthat a Magyar Kultúra.
A Magyar Kultúra mély rétegeiben igyekszik feldolgozni a kiválasztott témát, és a művészek, interjúalanyok bemutatásakor szintén a lélek eldugott kis bugyraiba mélyed. Döme Barbara főszerkesztő-helyettest idézve a lap a lehető legtöbbet igyekszik adni a létrehozó alkotók munkásságából és a magyar kultúrából.
A nyitóképen Bék Timur. Fotók: PKÜ/Csenki Bianka
