Francis Scott Key Fitzgerald 1896. szeptember 24-én született a minnesotai Saint Paulban, a felső-középosztály kényelmeit magának tudható családban ? anyja ír, apja ír és angol gyökerekkel is rendelkezett. Gyerekkora legnagyobb részét a New York állambeli Buffaloban töltötte, ahol az apja állást kapott. Majd 1908-ban, ahonnan kirúgták később, visszatértek Saint Paulba, ahol az ifjú Fitzgerald a St. Paul Akadémiára iratkozott be.
Az irodalom már egészen a kezdetektől fogva érdekelte ? korai sikereknek is örvendhetett. 13 éves volt, amikor megérte első publikációját: iskolájának újságában jelentette meg detektív történetét. 1913-ban, 17 évesen elhatározta, hogy ez irányban folytatja tanulmányait, ennek reményében jelentkezett a Princetoni Egyetemre, ahol sikeres felvételt követően fontos ismertségekre is szert tett. Barátságot kötött Edmund Wilsonnal, fontos szerkesztővel, irodalomkritikussal, illetve John Peale Bishop, későbbi költővel. Azonban iskolai eredményei nem tűntek elégségesnek (próbaidőre helyezték), így kiiratkozott, hogy az amerikai hadsereghez csatlakozhasson. Félelmében, hogy a háború véget vet írói ambícióinak, megírta első regényének korai változatát. De katonai karriere sem volt tartós: nem sokkal a belépése után ért véget a Világháború, néhány év múlva le is szerelt.
Ezt követően ismerte meg Zelda Sayre-t, akit 1920-ban vett feleségül. Majd New Yorkba költöztek, ahol Fitzgerald egy hirdetővállalatnál helyezkedett el, e mellett koncentráltabban folytatta írói karrierjét. Ettől fogva vette kezdetét kettejük pazar élete: szívesen töltöttek időt Európában ? elsősorban Párizsban és a Francia Riviérákon ? ahol Fitzgeraldnak alkalma volt ismeretséget kötni Franciaországban élő amerikai írótársaival, köztük Ernest Hemingway-jel is. Fényűző életük fenntartása elég veszteségesen alakult ezek alatt az évek alatt: gyorsabban költötték a pénzt, mint amennyit az író meg tudott keresni állásával és elbeszéléseinek bevételéből ? lecsengeni látszott az a népszerűség, mely első regény fogadtatását övezte. Zelda 1930-ban idegösszeomlást kapott, ?32-ben kórházba került, így szükség volt orvosi kezelési költségeinek a fedezésére is. Rossz anyagi helyzetére való tekintettel ? azok ellenére, hogy degradálónak tartotta, hogy filmekkel foglalkozzon ? 1937-ben Hollywoodba költözött, ahol film gyártóknál ?házalt? történeteivel. Igaz, megtudta csinálni addigi legnagyobb éves bevételét.
Az egyetemista kora óta jelenlévő alkoholproblémái viszont csak fokozódtak: Zeldával való, egyébként is élet konfliktusai nem hagytak alább, valószínűleg bipoláris depresszióval is küzdött. Így a különböző gyógyszerek szedése is csak rontott az egészségügyi állapotán. 1940-ben Fitzgeraldot két szívroham is érte: az első alkalmával még tudták kezelni, a másodikat nem élte túl.
Fitzgerald az úgynevezett ?elveszett nemzedék? tagja volt: az első világháború borzalmait megtapasztaló, az ?amerikai álomban? csalódott írói generációt nevezik így. Közéjük tartozott James Joyce, Franz Kafka, T. S. Elliot és maga Hemingway is, aki által népszerűvé válhatott ez a fogalom. Talán nem is éppen a sors fintora az, hogy Fitzgerald regényeinek alakjai, akik a helyüket keresték abban a környezetben, ahol éltek, ő maga, a szerző is épp ennyire nyughatatlan volt és nagyratörő álmokat kergetett ? nem hiába, szinte valamennyi történetére biográfiai lenyomatként is tekintenek.
