fbpx

„Emberekhez, nem helyekhez köt a hűségem” – Csomós Mari színművész 80 éves

Ma nyolcvanéves Csomós Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a nemzet színésze. Szerepet már csak kabalából sem kért magának soha, de így is megtalálta a Popfesztivál vágyott Esztere vagy a Három nővér Másája és megannyi, általa emlékezetessé formált nőalak.

Vajdácskán, egy Sárospatak melletti kis bodrogközi faluban, négygyermekes családban született 1943. szeptembe 25-én; a településnek 2008-ban lett díszpolgára. Katonatiszt apját többször áthelyezték, ezért sok helyen járt iskolába Szerencstől kezdve Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán át Ráckevéig. Az érettségi után rögtön felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1965-ben végzett.

„Ügyeletes szürke voltam. Nem vett észre engem senki” – fogalmazott egy alkalommal a főiskolai évekről. A veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályafutását zenés-táncos szerepekkel. Erről az időszakról így nyilatkozott: „Ismerkedtem a pályával, emlékszem az első nevetésre, amikor A kaktusz virágában föltettem a szemüveget a színpadon. Lent kitört a nevetés. Valami groteszk mozdulatom lehetett bizonyára. Itt kezdtem megismerni a színészi hatás titkait, hogy milyen váratlan és kiszámíthatatlan a közönség reagálása.”

Csomós Mari 1974-ben. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

1968-ban a kecskeméti Katona József Színházba hívták, itt fedezték fel benne a mély drámaiságot. 1971-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, ahol a Székely Gábor igazgató-főrendező által színre állított produkciók országos hírnévre tettek szert. Csomós Mari drámai tehetsége ekkor bontakozott ki olyan nagy formátumú főszerepekben, mint G. B. Shaw Szent Johannája, García Lorca Yermája, Shakespeare Makrancos hölgye, Csehov Három nővérének Másája. „Gyönyörűséges előadásokat hoztunk létre” – emlékezett vissza egy interjúban.

Amikor Székely Gábor 1978-ban a budapesti Nemzeti Színház művészeti vezetője lett, Csomós Mari követte a fővárosba: „Én hűséges típus vagyok, és elsősorban emberekhez, nem helyekhez köt a hűségem.” Az ország első színházában Székely Gábor és a Kaposvárról érkező Zsámbéki Gábor rendezői szemléletével, módszerével valóságos színházi forradalmat indított el. A színésznő útja 1983-ban a politikai-szakmai okokból a Nemzetit otthagyó rendezőpárossal az újonnan létrejött Katona József Színházba vezetett. Itt az elkövetkező években olyan kiváló társulatban játszhatott, amely sikert sikerre halmozott és külföldön is népszerű lett. Csomós Mari pályáján meghatározónak bizonyult a Katonában töltött tíz év, emlékezetes alakítása volt Nemesváraljai Gyarmaky Róza Füst Milán Boldogtalanok című drámájában, amelyet „érzelmileg talán a legkeményebb feladat”-ának nevezett, a lecsúszott Anya Spiró György Csirkefej című darabjában, Násztya Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Gertrud királyné Shakespeare Hamletjében.

1994-ben újra színházalapításba kapcsolódott be, Székely Gábort követve csatlakozott az Új Színház társulatához. Itt Gothár Péter és Novák Eszter rendezésében hálás főszerepeket alakított: Lorca Vérnászában az Anya, Vörösmarty Csongor és Tündéjében Mirigy, Szép Ernő Patikájában a Postamesterné, Csehov Ivanovjában Zinaida Szavisna, Brecht Koldusoperájában Kocsma Jenny lehetett.

Három évvel később, amikor Székely Gábornak távoznia kellett az Új Színház éléről, a Bálint András által vezetett Radnóti Színházba szerződött, ahol ma is a társulat tagja. Itt is nagy hatású főszerepek következtek Valló Péter, Jordán Tamás, Zsótér Sándor és mások rendezésében: Martha (Albee: Nem félünk a farkastól), Gurmizsszkaja (Osztrovszkij: Erdő), Füst Milán Máli néni című darabjának címszerepe, Bertha Manson (Brontë–Zsótér: Jane Eyre). Játszotta Verát Térey János Protokoll, Dobozocskát Gogol Holt lelkek és Juliane Tesmant Ibsen Hedda Gabler című darabjában, Kent grófot a Lear királyban, az Indiánfőnököt a Kakukkfészekben, szerepelt Anders Thomas Jensen Ádám almái és Wajdi Mouawad Futótűz című darabjában. A Radnótin kívül a Rózsavölgyi Szalonban és az Örkény Színházban is vállalt szerepeket.

Csomós Mari a Radnóti Színház A játékos című előadásban. Fotó: Dömölky Dániel

„Iszonyodom attól, hogy merevgörccsé váljon az összeszedett színpadi rutin” – összegezte művészi hitvallását. A színház számára csapatmunka: „Egy alakítás nem csak a színészen múlik. Ugyanúgy függ a többi szereplőtől, a rendezőtől, a körülményektől. Épp ezért nem szívesen állok neki mások munkáját elemezni, minősíteni. Ami pedig a saját munkámat illeti, hiszek bizonyos embereknek, elfogadom a véleményüket, de általában pontosan tudom, mi a helyzet. Azt is, ha rossz voltam, azt is, ha jó.”

A színpad mellett a film sem idegen tőle, szerepelt egyebek között az első Jancsó-filmekben, Rényi Tamás Makrájában, a 141 perc a Befejezetlen mondatból című alkotásban, a Jadviga párnájában, az Egyszer élünkben, a Presszóban és az Apacsok filmváltozatában, az Egy szerelem gasztronómiája című zenés vígjátékban, 2020-ban pedig a Szabó István rendezte Zárójelentésben. Számtalan tévéfilmben alakította a legkülönbözőbb sorsú nőalakokat, ilyen volt a Tóték, a Cserepes Margit házassága és a Nyolc évszak. A több mint száz színpadi szerep, több tucatnyi játék- és tévéfilmszerep mellett számtalan vers is szerepel repertoárjában.

Művészi teljesítményének elismeréseként a Jászai Mari-díjat 1973-ban, az Érdemes Művész címet 1978-ban kapta meg, 1996-ban a Kossuth-díjat vehette át „nagy lélektani hitelességgel megformált alakításaiért”. A Színikritikusok díját hat alkalommal kapta meg. 1975-ben a Fábri Zoltán által rendezett 141 perc a Befejezetlen mondatból című film női főszerepéért a Filmkritikusok díjával tüntették ki. 1999-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották, 2014-ben Prima Primissima díjat, 2016-ban Hazám díjat kapott. 2017-ben a nemzet színészévé választották.

Csomós Mari vagy Csomi, ahogy kollégái és barátai szólítják, egyszerre kiváló komika és tragika, aki rendkívül hitelesen formálja szerepeit, belülről, önmagát adva játssza karaktereit. Csaknem hatvanéves színészi pályát tudhat maga mögött. Férje, Deme Gábor Balázs Béla-díjas dramaturg 1984-ben bekövetkezett halála óta visszavonultan él.

„Nem szeretek civilben szerepelni. Akkor kell jelen lenni, amikor a legfontosabb dolgodat végzed: az adott napon az adott előadás adott szerepét” – szögezte le, hiszen „amikor a vasajtó becsukódik, nem viheted be magaddal a színpadra az előéletedet. Akkor és ott csak ez számít. Az, hogy a lehető legjobban oldd meg azt az estét, amikor a színpadon állsz. Mással nem szabad foglalkozni. Hogy mi a következő lépés, ez úgysem rajtam múlik sohasem. Ugyanis nemcsak az a fontos, hogy én akarjak valamit, hanem sokkal inkább az, hogy kinek jutok eszébe valamiről. Hiszek abban, hogy biztos megtalál az, aminek vagy akinek meg kell találnia.”

A nyitóképen Csomós Mari a budapesti Radnóti Színház öltözőjében 2017. március 27-én. MTI Fotó: Kallos Bea

A rovat további cikkei