A negyedik (1944?1945, 1947) és főleg az ötödik (1956) nagy emigrációs hullámban Magyarországról külföldre került képzőművészek műveinek egy része még itthon készült és alkotójával együtt hagyta el az országot. De a többségük már külföldön született, a szabad világban, félelmek és cenzurális akadályok nélkül. A Kádár-rendszer (1956?1989/1990) ellenforradalomnak nevezte az 1956-os eseményeket, és itthon tiltotta, sőt szankcionálta annak pozitív megidézését.
Cs. Szabó László író, kritikus ?szovjet katonai rémuralom?, ?új sztálinizmus?, ?újabb Bach-korszak? jelzős szerkezetekkel nevezi meg a forradalom leverése utáni időszakot. ?Újabb Bach-korszak ereszkedett Magyarországra, immár a harmadik, és az intellektusokra a legvéresebb. (?) Különös, kétfejű szörny lett a magyar emberből. Egyik fejét hazájában viseli, s úgy hívják, hogy Ellenforradalmár, a másikat Nyugaton hordja, s az a neve, hogy Tanú. Egyik fejével vésztörvényszékek, másikkal vegyes bizottságok előtt áll, egyiket a vesztőhelyre készítik elő, a másik tolmácsolt szavakkal visszakérődzi a hőstetteit. Az Ellenforradalmár és a Tanú persze egy személy volt 1956 októberében.? [1] A Nyugatra jutott képzőművésztanúk képesek voltak a vizualitás nyelve által hitelesen megidézni a forradalmat.
A képzőművészeti tanulmányaikat Nyugaton kezdők vagy folytatók, az ?1956-os művészek? (Mihályi Géza fogalma) elsőként kiállításokon és ezzel párhuzamosan a sajtóban mutathatták be a munkáikat. A forradalom évfordulóin a magyar nyelvű sajtó és különféle rendezvények, programok (a forradalom emlékére rendezett hangversenyektől a VIT-ig) is igényeltek vizuális esemény- és emlékidéző műveket. Adat van arról, hogy az e névsorban szereplőknek születtek 1956-os munkái, ám az Emigráns magyar művészek az 1956-os forradalomról című tárlaton csak az itt dőlten jelzett alkotók művei szerepelnek:
Ambrus Győző, Ács József, Ács László, Áldor (?), Bálint Endre, Balogh Zoltán, Beck András, Bodó Sándor, Borbereki Kovács Zoltán, Bujdosó Alpár, Csizmadia T. Lajos, Daday Ferenc, Danielfy Tibor, Darázs Mária, Deéd Ferenc, Domján Árpád, Domján József, Domokos József, Domokos Sándor, Fényes Zoltán, Fiedler Ferenc, Gordon György, Gudics József, Herpai Zoltán, Homoródi Emma Vallot, Horváth Ferenc, Jánossy Ferenc, Jakovits József, Jancsek Antal, Jászai (Dávid) Kiss Mária, Juharos István, Kiss Pál László, Kazinczy János Antal, Klaudinyi László, Korcsmáros Mihály, Kovács Kálmán, Lux Antal, Major Kamill, Marosán Gyula, Mészáros Andor, Matzenauer Hugó, Megyik János, Metykó Géza, Nagy Éva, Pázmándy István, Péntek János, Pintér Ferenc, Prokop Péter, Rapaich Richárd, Sartory Barna, Schwalm László, Szalay Gyula, Szalay Lajos, Szathmáry Lajos, Szegedi Ernő, Szőts Vilmos, Takács Pál, Terbots Gábor, Tölgyesy Anna, Török Pál, Várady Olga.
A kiállítás október 18-án nyílt meg és egészen január 6-áig látogatható a Műcsarnok/Box nevű kiállítótérben.
[1] Irodalmi Újság, 1957. július 15. Idézi: Márkus Béla: A harmadik Bach-korszak irodalma. Cs. Szabó László értekező prózája és publicisztikája 1956 és 1965 között. Kortárs, 2018/7?8. szám, 81?90.
