Emlékhelyet is avatnak a szolnoki csata 175. évfordulóján

Mint azt az MTI  a város honlapján olvasható hír alapján írja, az 1849-es csatára emlékezve 28. alkalommal rendezi meg az eseményt Szolnok önkormányzatának megbízásából a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány és az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ. A közlemény idézi Szalay Ferencet, Szolnok polgármesterét, aki a Kossuth téri programmal kapcsolatban azt mondta: a város minden évben egy győztes csatával kezdi az évet, „ami kell a lelkünknek, s reméljük, kitart év végégig az érzés”. A császári-királyi védelem parancsnoka Ladnai Bálint hagyományőrző százados, a támadó magyar királyi seregek parancsnoka Udovecz György hagyományőrző ezredes - írták. A rendezvény katonai szakértője Négyesi Lajos lesz – közölték.

A közlemény idézi Udovecz Györgyöt, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány elnökét, aki főszervezőként az ország egyik legszínvonalasabb hagyományőrző hadijátékának nevezte a szolnoki eseményt. Mint mondta: március 2-án délután koszorúzást tartanak az 1849. március 5-én elesett honvédok emlékére állított emlékműnél a Szabadság téren, majd a Wysocki Józef tábornok és a lengyel légió hőseinek emlékére állított tábla előtt a Lengyel Légió utcában. Ezt követően avatják fel a Szolnoki csata történelmi emlékhelyét a Verseghy parkban. Az avatás után várják a csatát megelevenítő hadijátékra az érdeklődőket a Kossuth téren – szerepel a közleményben.

A tájékoztatás szerint 1849 március első napjaiban a császáriak megszállva tartották Szolnokot. A haditerv szerint Vécsey Károly gróf Szanda felől színlelt támadással magára vonta a császáriak figyelmét, miközben Damjanich János tábornok serege Cibakházánál átkelt a Tiszán, és lopva megközelítette Szolnokot. A haditerv bevált, bár nem úgy, ahogy eredetileg tervezték. A szolnoki csata volt a dicsőséges tavaszi hadjárat megindításának kulcsa, mivel így a Tisza valamennyi átkelője magyar kézre jutott, és ez lehetővé tette a csapatok gyors átcsoportosítását. A szolnoki csata győzelemmel ért véget, a császári hadvezetés katasztrófaként értékelte az ütközetet, mert az ellenfél részéről ilyen összehangolt támadásra még nem volt példa korábban.