A magyar tudós találmánya világszenzáció volt, mégsem szabadalmaztatta

Tudomány

1848. július 27-én született báró Eötvös Loránd fizikus, kultuszminiszter, a nevét viselő torziós inga feltalálója, aki Einstein szerint „a fizika egyik fejedelme” volt.

Budapest, 2021. május 20.
Báró Eötvös Loránd fizikus, akadémikus, egyetemi tanár, Magyarország egykori kultuszminiszterének szobra, Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászmûvész alkotása (2020) a fõvárosi Gesztenyés-kertben. A 2020. november 17-re tervezett avatóünnepséget a COVID pandémia járvány miatt bizonytalan idõre elhalasztották.
MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán 
***************************
Kedves Felhasználó!
Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt.
Eötvös Loránd szobra a Gesztenyés kertben, Rieger Tibor alkotása. Fotó: Nagy Zoltán/MTVA

Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston Budán látta meg a napvilágot, apja, báró Eötvös József író, politikus akkor éppen az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. 1865-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, de közben Petzval Ottónál matematikát és fizikát tanult, és Than Károly kémiai laboratóriumában is dolgozott. 1867-ben felhagyott a joggal, és a heidelbergi egyetemen megkezdte természettudományi tanulmányait.

1870-ben summa cum laude eredménnyel doktorált, a következő évtől a pesti egyetemen a fizika magántanára, majd rendes tanára volt, huszonöt évesen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1883-ban pedig rendes tagja lett. 1878-ban – Jedlik Ányos utódaként – a kísérleti fizikai tanszék vezetője, majd a Fizikai Intézet első igazgatója, 1891–92-ben a pesti egyetem rektora, 1889–1905 között a MTA elnöke volt. 1894–95-ben vallás- és közoktatási miniszterként négyszáz új népiskolát hozott létre, emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget.

A kapillaritást vizsgálva kidolgozta a róla elnevezett reflexiós módszert a felületi feszültség mérésére. Felismerte a folyadékok különböző hőfokon mért felületi feszültsége és a molekulasúly közötti összefüggést, amelyet Eötvös-törvénynek neveznek. Az 1880-as évek végétől a Föld gravitációs terét vizsgálta, a gravitációs térerősség változásainak mérésére szerkesztette meg a nevét világhírűvé tevő torziós ingáját, amely Cavendish és Coulomb eszközeinek továbbfejlesztett, hasznosítható változata. A horizontális variométernek elnevezett műszer voltaképpen egy fémszálra felfüggesztett vízszintes mérlegkar, egyik végén egy rögzített súllyal, a másikon egy húsz centiméter hosszú fémszálon lógó másik súllyal. A föld alatti tömegek az alsó súlyt maguk felé húzzák, eközben a felső, mérlegkart felfüggesztő fémszál megcsavarodik, a csavarodás mértéke pedig arányos a nehézségi erő változásával.

Első méréseit az egyetem épületében és pestlőrinci villájának kertjében végezte, a műszert a Magyar Tudományos Akadémián 1890 januárjában mutatta be. 1891-ben a szabályos csonkakúp alakú Ság tanúhegyen is kipróbálta: kiszámította a hegy tömegét és annak gravitációs hatását, majd ezt műszerével ellenőrizte. A zavartalan környezet biztosítására két télen a Balaton jegén folyatta méréseit, ezúttal a tihanyi hegy hatását sikerült kimutatnia.

Ingaméréseiről és a mérésekből levezetett számításairól, azok értelmezéséről több alkalommal beszámolt mind az Akadémián, mind nemzetközi fórumokon. 1900-ban a párizsi fizikai kongresszuson is tartott előadást, a párizsi világkiállításon be is mutatta az ingát, amely nagydíjat nyert. A legátfogóbb részletes ismertetésre a Nemzetközi Földmérési Szövetség Budapesten tartott kongresszusán került sor 1906-ban, ekkor hangzott el az a javaslat is, amelynek nyomán a magyar kormány támogatásával létrejött az Eötvösről elnevezett Geofizikai Intézet.

Módszerét földalatti alakulatok, gyűrődések, felboltozódások, hegységrögök kimutatására használta. Az ingával az első sikeres olajkutató méréseket 1915-ben végezték a morvaországi Egbell környékén, ezzel kezdődött a nyersanyagkutató fizika, amelynek fő műszere két évtizeden át az Eötvös-inga volt.

Találmányát nem szabadalmaztatta: azt akarta, hogy az emberiség közkincsévé váljon.

Európa, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika kutatási területein az 1930-as évek közepéig, tehát csaknem két évtizeden át az olajkutatás versenytárs nélküli eszköze volt, alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajterületek feltárásánál is.

Az eszköz tökéletesített változata lehetővé tette a gravitációs állandó pontosabb meghatározását is. 1908-ban Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együtt 0,00000002 relatív pontossággal igazolta, hogy a gravitációs erő független a tömeg anyagi minőségétől, ez a tény később fontos szerepet játszott Albert Einstein általános relativitáselméletében. Máig ez a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítménye, a méréssel Eötvösék elnyerték a göttingeni egyetem Benecke-díját. A találmányhoz kapcsolódó három dokumentum 2015-ben felkerült az UNESCO világemlékezet listájára is.

Vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette, és e méréseihez is műszereket szerkesztett. Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesség köréből című munkájával 1896-ban elnyerte az MTA nagyjutalmát. Az akadémia 1913-ban Nobel-díjra terjesztette fel, idehaza Ferenc József-renddel, Franciaországban Becsületrenddel tüntették ki.

Eötvös 1891-ben kezdeményezte a Mathematikai és Physikai Társulat megalakítását, amelynek elnöke lett. 1895-ben a nehéz anyagi helyzetű, de tehetséges hallgatók felkarolására létrehozta az apjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első kurátora volt. Aktívan részt vett a magyar turistamozgalomban is, több alpesi csúcsot elsőként mászott meg.

A magyar tudománytörténet egyik legjelentősebb alakja 1919. április 8-án hunyt el Budapesten, Einstein a tiszteletére rendezett emlékülésen a fizika egyik fejedelmeként méltatta. Síremléke a Fiumei Úti Sírkertben található.

Halála után tanítványai továbbfejlesztették műszerét, amelynek utolsó széles körű alkalmazására 1956–58 között Kínában került sor. A gravitációs térerősség (ma már nem használt) egységét róla nevezték el, 1950 óta nevét viseli a budapesti tudományegyetem. Halálának centenáriumán 2019-et Eötvös Loránd-emlékévvé nyilvánították, 2021-ben a budapesti Gesztenyés kertben felavatták szobrát. A szellemi örökségét ápoló szervezetek, intézmények idén számos rendezvényt tartanak születésének 175. évfordulója alkalmából.