Nagy méretben gondolkodóknak taposógödör, amelyben ló tapossa a sarat és a szalmát – de kis felületet javítóknak egy nagyobb edény elég ahhoz, hogy kikeverjék a sárépítéshez szükséges építőanyagot.
„Egy kis kádban beáztatom a szalmát, sarat, bekeverem – egy pillanat alatt kész” – osztja meg Turán Dávid vályogépítész a praktikus know-how-t már a film elején. A keverés aránya attól függ, mennyire agyagos a föld.
„Kipróbáljuk, megnézzük, ha nagyon agyagos, akkor soványítjuk – szerves anyagokkal, szalmával, törekkel vagy szervetlen anyagokkal – például homokkal.”
Turán Dávid azt mondja, egyre több ember kezd visszatérni a vályoghoz mint építőanyaghoz. Mert ha mondjuk egy új építésű épület vályogvakolatot kap, egészen más, természetes lesz a kisugárzása.
Dáviddal részt vehetünk egy omladozó vályogvakolatú ház felújításában. Elsőként minden olyan vakolatrészt, amely elvált már a faltól és le akar esni, lekapar a felületről. Mikor már csak a téglák és köztük a szilárdan tartó habarcs maradt, felvizezi a felszínt.
„A kőműves úgy hívja, hogy glúzolás. Mi nem. Mi úgy hívjuk: tocskolás” – mondja a vályogépítész.
Azért kell a felületet előnedvesíteni, hogy ne a felviendő vályogból szívja el a fal az összes nedvességet, mert akkor megrepedezhet a vakolatunk, mivel gyorsan szárad. A tocskolás ezt a száradási folyamatot lassítja.
Az előkészítést követően Dávid tapasztani kezd – tulajdonképpen a falra csapkodja a korábban elkészített szalma-sár keveréket, a könnyített vályogot.
„Fontos, hogy dobjuk. Azért dobjuk, hogy minden levegő kimenjen mögüle – magyarázza –, és mindig össze kell érjenek az újabb adagok. Ha közte levegő marad, a vakolat le fog esni.”
Ezek után összesimítja – szintén kézzel – az egész felületet. Azt mondja, fontos, hogy a vakolat vastagsága 3-4 cm-nél nem lehet nagyobb. Legalábbis az első fázisban. Ezzel hozza létre a kívánt síkot. Utána következik a simítóvakolat, amelyet már eszközzel dolgoz a falra, erősen nyomva, hogy sehol ne maradjanak légbuborékok. Ezt után jön a glett.
„Ez hagyományosan egy pelyvás-homokos-agyagos híg záróréteg – avat be a receptbe –, és aztán a falat kimeszelték, jó sokszor. Évente legalább egyszer.”
Dávid azt mondja, a vályogépítészet ezen egyszerű, ősi módja akkor ment ki a divatból, mikor a Kádár-kockák építése idején cementtel kezdték keverni a vályogot.
„Amit én nem értek ebben az egészben, hogy miért. Elvesztettek egy ősi tudást. Mert sárt sárral, cementet cementtel lehet használni. Az egyik halott, a másik élő. A vályog élő anyag. A mesterektől úgy tanultuk, hogy úgy kell elképzelni, mint egy cseppfolyós dolgot. Attól, hogy az ember nem látja ezt a folyást a saját szemével, attól még a vályog mozgásban van. A cement halott, áll és szilárd. Ez egy évszázadokon át kikísérletezett ősi tudás. Én erre tettem fel az életemet.”
A Petőfi Akadémia hétről hétre elhozza őseink évszázadokon át felhalmozott tudáskincséből azokat az elemeket, amelyek 21. századi életünkben is jól hasznosíthatóak. Aki feliratkozik a Kultúra.hu Youtube-csatornájára, azonnal értesülhet az új részek megjelenéséről. Tanuljuk vissza együtt a hagyomány hasznos tudását a Petőfi Akadémia videóiból!
