A Hargita megyei Farkaslaka határában, Tamási Áron szülőfaluja mellett elterülő Kalonda-tetőn valaha szinte a teljes lakosság szénégetéssel foglalkozott. A mesterség generációról generációra öröklődött, és bár komoly fizikai munka volt, nem csupán a férfiak dolgoztak benne. A telepen az egész család részt vett a munkában, mindenkinek megvolt a maga feladata, hiszen a szénégetés több lépésből áll, és szinte állandó figyelmet igényel.
Ma már csak két-három család foglalkozik ezzel a mesterséggel, akik februártól novemberig ritkán járnak be a faluba, ebben az időszakban a telepen élnek. Ha valaki be is megy, mindig marad valaki, aki vigyáz a baksára, hogy az ne kapjon lángra. A tűz egész nap ég, a füst folyamatosan száll, de a szénégetők mégis boldogok. Saját elmondásuk szerint akkor kelnek, amikor virradni kezd, majd délig dolgoznak, napközben a meleg miatt estig nem merészkednek a baksák közelébe. Akkor újra nekilátnak a munkának, de soha nem sietnek sehova.
A maszol.ro riportja itt érhető el.
