Az animációs alkotás főhőse az öccsével és édesanyjával együtt élő Alíz (szinkronhangja Stork Natasa), aki 27. születésnapján az átmulatott, bulizós éjszaka, majd egy kijózanító biciklis baleset után ráeszmél: ideje szembenéznie a felnőtt élet felelősségével.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs rendező tanszékén végzett alkotó elmondása szerint karakterei fikciósak, ám a történet mégis vallomásos: abból az élményből inspirálódott, hogy Alízhoz hasonlóan az író-rendező is haza kényszerült költözni a szüleihez annak idején, 27 évesen. A Franciaországban élő magyar filmes korábban már több interjúban is kifejtette: generációs és társadalmi problémák foglalkoztatták, de a pornográfia fiatal felnőttekre gyakorlott hatása is fontos szempont volt a 27 történetének megírásakor.
A film témája éppen ezért univerzális: a lakhatási válság korunk egyik húsba vágó problémája, a rendező kutatása szerint pedig a jelenség a kelet-európai diplomás, középosztályba született fiatalok nem kevesebb, mint hetven százalékát érinti. Ezek a húszasok vagy akár harmincasok kénytelenek időről időre visszaköltözni a szüleikhez, mert a saját otthon vásárlása gyakorlatilag elérhetetlen utópiává vált, az albérletárak pedig az egekbe szöktek, és a lakbért sem tudják kifizetni – mindez el is hangzik a rövid történet egy pontján a háttérben egy rádióriportban. Alíz a film elején nem akarja vállalni a felelősséget, pedig még a kisöccse is lúzernek csúfolja – ráadásul a születésnapján.
Plakátmagányban ázó éjjelek
A sztori nem csupán ebből a szempontból nemzetiségtől függetlenül átélhető, de vizuális világa alapján is játszódhatna szinte bárhol. Rent, house, lotto, sale, cosmos: ezeket a vörösen égő szavakat látja az ablakából Alíz. A kopár éjszakai városkép a Szárnyas fejvadász barnásszürke, neonfényű hirdetőtáblákkal itt-ott vibráló, mégis összességében sivár és lehangoló hangulatát idézi, a romkocsmában aztán hirtelen mégis érzünk valami igazán hazai, a budapesti undergroundot idéző ízt, majd kezdődhet a tánc!
Főhősünk egy teljesen átlagos, minden idealizálást nélkülöző testben élő nő, aki kitör a fullasztó bezártságból – leginkább a fantáziájában. Az író-rendező nem finomkodik: a 27-ben az egzisztenciális krízis mellett legalább akkora hangsúlyt kap a szexualitás megélése, vagyis leginkább az intimitás és az intim szféra hiánya. Ezt pedig mi sem példázza jobban, mint amikor a maszturbáló Alízra rányit az öccse, ezzel mulatságos, ám legalább annyira szánni való helyzetbe hozva a főhőst.
Színpompás lüktetés
Aliz fantáziájában minden szín élénk és élettel teli, pengeéles ellenpontot képezve a valóság lehangoló szürkeségével. A buli extázisában Buda Flóra Anna nonfiguratív mintákkal és vibráló színekkel játszik, a formák pedig telis-tele vannak erotikus szimbólumokkal. Nemcsak a szereplők meztelen teste, de a virágok, a torta és még a rózsaszínes alaptónus is az elfojtott szexualitásra utal. A két világ azonban nem választható el egymástól, így például az Alíz fantáziájában feltűnő bogár motívuma egyúttal rabságát is jelképezi. Egy ponton ki is mondja: a szülői házban élni olyan, mint egy erényöv, sőt inkább kitinpáncél, amely már hozzánőtt. Az erényövet ugyanis legalább le lehet venni.
Tavaly 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyezhetett az Arany Pálmáért. Cannes rövidfilmes versenyében egyébként utoljára 2002-ben nyerte el magyar alkotás a fődíjat: Mészáros Péter Eső után című kisfilmje, azt megelőzően pedig 1996-ban Iványi Marcell Szél című filmjét díjazták az Arany Pálmával.
Buda Flóra Anna diplomafilmje, az Entrópia a 2019-es Berlinalén debütált, ahol elnyerte a Teddy-díjat. A film ezt követően további több mint száz fesztivál programjában szerepelt. Legutóbb bemutatott kisfilmje, a 27 bátor és ötletes alkotás szabadságvágyról, a női szexualitásról és egy igazán forró társadalmi problémáról. Az animációt Molly Manning Walker Hogyan szexeljünk című drámájának kísérőfilmjeként vetítik majd a magyar mozik, amely az Un Certain Regard szekció fődíját nyerte el tavaly a 76. Cannes-i Filmfesztiválon.
