Zsigmond ábrázolásai a kiállításon
Luxemburgi Zsigmond magyar (1387) és német-római király (1410/11), majd császár (1433) személyének és korának, az uralkodó művészi környezetének teljességéről kaphatunk képet a Szépművészeti Múzeum több mint 350 műalkotást felvonultató Sigismundus - Rex et Imperator kiállításán. A magyar nemzeti gyűjtemények mellett többek között a müncheni Bayerische Staatsbibliothek, a frankfurti Liebieghaus, a londoni British Museum, a párizsi Bibliotheque Nationale, a Louvre, a New York-i Metropolitan Museum, a szebeni Brukenthal Múzeum, a vatikáni Biblioteca Apostolica, a bécsi Kunsthistorisches Museum és az Österreichische Nationalbibliothek gyűjteményéből összeállt kiállítás valódi szenzációja York városának díszkardja, amelyet Zsigmond ajándékozott V. Henrik angol királynak, s azóta most először került el a szigetországból.
Zsigmond színes egyénisége, politikai pályafutása és mecenatúrája mentén olyan kulturális és művészeti jelenségek, alkotások kerülnek bemutatásra, amelyek egészen új megvilágításba állíthatják az uralkodó mentalitását és Közép-Európát mint kulturális régiót.
Chaperot viselő férfi feje a budai szoborleletből
Zsigmond a legszemélyesebb formában kerül elénk: az évszázadok során negatív módon, bosszúállóként ábrázolt, a történetírók által a leggyengébb koronás fők között számon tartott uralkodóról kiderül, számos nyelven beszélt, teológiai ismeretekkel is rendelkezett, amelyekről zsinatokon is számot adott. Elsőrangú diplomataként a tárgyalásokban lelte kedvét, képes volt a legreménytelenebb helyzetekben is a kompromisszumot keresni. Elképzeléseit nagyon gyakran európai célok mozgatták, de elsősorban magyar királynak tekintette magát. Erre utal többek között az is, hogy Váradon helyezték végső nyugalomra, példaképe, Szent László király sírja közelében.
A Zsigmond-kor panorámáját nyújtó kiállítás fő témái az uralkodó személyisége köré épülnek. Első felesége, Mária királyné, I. Lajos leánya volt, a fiatal herceg a magyar udvarban nevelkedett, ezért az udvarban ért impulzusok meghatározóak lehettek számára. Zsigmond hosszú uralkodása alatt számos pénzt veretett, és több pecsétet vésetett, amelyek jól illusztrálják a királyi hatalmat. A történeti kutatás által rekonstruált uralkodói útvonal (itinerárium) alapján kiderül, hogy a király szinte egész Európát bejárta. Zsigmond szövetségrendszere, és háborúi a külpolitikai aktivitást mutatják.
Balkán-térkép a Nikápolyi csata idejéből, 1396 k.
A pompakedvelés és a magas művészi színvonal elsőrangú bizonyítékát nyújtja a királyi rezidenciák időnként töredékes leletanyaga. Néhány tárgy a király hűséges bárói számára alapított Sárkány-rend mindennapjaival hozható kapcsolatba. Zsigmond tudatosan támogatta a városokat, kiváltságokat adott számukra, és a hatalom egyik támaszának tekintette a polgárságot. A 15. század első felér ejellemző internacionális gótika forma- és ábrázolásvilága számos műtárgyon tetten érhető.
A zárai korona
Az Anjou-kor ötvösségének ragyogó példája a képen látható zárai korona. Az európai színvonalú ékszert valószínűleg Mária királynő 1382-es vagy 1383-as zárai tartózkodásakor helyezték fogadalmi adományként az ereklyetartóba, egyes részeinek kopottsága azonban arra utal, hogy ezt megelőzően már használták. A belső felületeken halványan bekarcolt betűk és vonalak is kivehetők, amelyek a korona összeszerelésénél támpontként szolgáltak az ötvös számára, melyik pánttag melyik mellé kerüljön. A diadém talán legjellegzetesebb megoldása színváltásban elhelyezett rubinjainak és smaragdjainak kiemelése.
A Sárkányrend itt látható jelvénye egy egyenlőszárú lángkeresztből és egy azon függő, farkát nyaka köré csavaró sárkányból áll. A Livóniában talált és Berlinben őrzött díszes sárkány ábrázolás megfelel annak, ahogy a rend alapítólevelében a rendjelvényt leírták: a körben meghajló szörny farka saját nyaka köré tekeredik, hátára boruló szárnyain a Szent György által ejtett, kereszt alakú, kivérzett seb látható. A baltikumi lelőhely magyarázata lehet, hogy Vitold litván nagyfejedelmet Zsigmond felvette a Sárkányrendbe.
E pompás kialakítású dísznyereg, amely szintén látható a kiállításon, keletkezése kétfajta hagyományra vezethető vissza. Az egyik szerint Zsigmond Nikápolynál vesztette el, a másik szerint Vlad Dracul kapta az uralkodótól. A nyereg ábrázolásán nagyjából azok a késő középkori lovagregényekből származó figurák tűnnek fel, amelyekkel a tárgycsoport egyéb darabjainál is sűrűn találkozni: a sárkányt legyőző Szent György, üldögélő szerelmespárok, valamint zenélő alakok mesebeli lényekkel és gazdag növényi dísszel kiegészítve.
A kiállítás június 18-ig várja a látogatókat.
