A kelta jelenlét néhány nyoma mellett 5. századi tárgyak kerültek napvilágra, a 125 tételből álló anyag a hun kori áldozati leletek közé sorolható, amelyből akkor alig néhány volt ismert a Kárpát-medencéből (Szeged-Nagyszéksós, Pécs-Üszögpuszta, Pannonhalma, Bátaszék), azóta Sirokon és Debrecenben is kerültek elő hasonló áldozati rítus nyomai. Telkiben egy északi tájolású platón patkó alakban földelték el a tárgyakat, nyolc-tíz csoportban, ugyanis külön ásták el a rangos tulajdonos lószerszámait, öveit, fegyvereit, lábbeli-garnitúráját. Emberi csontok, sírok nem kerültek elő a közelben, de a feltárt tárgyegyüttest sztyeppei eredetű halotti áldozati rítus egyik elemének és a hun jelenlét egyértelmű jelének tartja a kutatás – ismertette Szenthe Gergely, a telki ásatást vezető régész.
A telki lelőhelyről mintegy negyven kő- és üvegberakásos ötvösmunka került elő, nagy többségük aranyból készült. A tárgyak keletkezési ideje az 5. század elejére tehető, nagyjából Attila uralkodásának időszakára, de egyes tárgyak – például a gránátberakásos, aranykeretű vascsatok – már az Attila halála utáni időszakból valók lehetnek. Látható, hogy a tárgyak egy részét sokáig használták, javítások, átalakítások nyomai figyelhetők meg rajtuk – mutatott rá a szakember. Mint mondta, a tárgyak készítési helyét nehéz pontosan meghatározni, mert az 5. század első felében a hun birodalom a Kaszpi-tengertől a Kárpát-medencéig húzódott, és ezen a hatalmas területen mindenhol hasonló tárgyakat készítettek az elitnek. A díszítéshez használt gránátkövek Dél-Indiából származtak, de a befoglalásuk bárhol történhetett a birodalom területén.
Mi alapján feltételezik a régészek azt, hogy áldozati rítus nyomaira bukkantak? Ezt több megfigyelés támasztja alá. Jellegzetes, hogy ezek az értékes arany- és ezüsttárgyak általában nincsenek mélyre ásva, és nincs körülöttük emberi csontmaradvány. A hun kori áldozati leletek összetétele többnyire állandó mintázatot mutat. A sztyeppei típusúakban (mint a telki is) lószerszámdíszek, fegyverek (kardok, lándzsák, íjborító aranylemezek) találhatók, a germán jellegűekben pedig inkább női ékszerek dominálnak.
Másik jellegzetesség a megégett tárgyak jelenléte – ez a sztyeppei kurgán (halomsíros) temetőkben is jellemző, ahol a halotti máglya hamujában hasonló, megégett tárgyak fordulnak elő. De ugyanígy sajátos jellemző a szándékos rongálás, ugyanis a tárgyakat tudatosan használhatatlanná tették. A telki lelet esetében például szétfeszítették a zablát, és egymás mellett temették el a két részét, a nyeregdíszeket lefeszegették a nyeregfáról és összehajtogatták, a csengettyűk alját betörték. A szakember szerint valamiféle halotti rítus kísérőjelenségét láthatjuk ezekben a tárgyegyüttesekben. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Telkiben és Sirokon is vannak a lelet közvetlen környezetében olyan kővel kirakott felületek, amelyek libációs rítusra utalnak, azaz valamilyen italáldozatot mutattak be ezeken a helyeken.
Szenthe Gergely hangsúlyozta, hogy a hun kori áldozati leletek egy komplex rituális rendszer lenyomatai, amelyek által megismerhetővé válhat az egykori sztyeppei népek hitvilága, szokásai és társadalmi berendezkedése.
