Árpád-házi Szent Kinga (Kunigunda)
ÁRPÁD-HÁZI SZENT KINGA (1224 –1292. július 24.) IV. Béla király elsőszülött gyermeke volt. A mély, elkötelezett vallásosság példáját mutatta fel számára a környezete: a királyi udvarban fontos szerepük volt a domonkosnak és ferenceseknek is lelki vezetőként, tanácsadóként, és mind szülei, mind rokonai nagy hatást gyakoroltak rá erős hitükkel. A hercegnő nagyon fiatal korában elhatározta, hogy életét teljes mértékben Istennek szenteli, szüzességi fogadalmat tett. Nagyon nehéz helyzetbe került, amikor szülei – a tatárjárás elleni védekezéshez kényszerűen szövetségest keresve – feleségül adták Boleszlav krakkói és szadomiri herceghez. Sikerült azonban meggyőznie férjét nemcsak arról, hogy tartsa tiszteletben az elhatározását, de ő maga is tegyen szüzességi fogadalmat. A tatárjárás a lengyeleket sem kímélte, hercegi pár is kénytelen volt többször is menekülni előlük. Férje halála után, 1279-ben bevonult az ószandeci klarissza kolostorba, 1284-től annak főnöknője lett. Miután a tatárok feldúlták a kolostort, annak újjáépítését vezette. 68 évesen halt meg. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta, majd XII. Ince pápa megtette Lengyelország egyik védőszentjévé.
Szent Krisztina
Krisztina ókeresztény vértanú. Az Érdy-kódex szép szavakkal dicséri: támada... nagy nemes nemből. De nevezete szerént annál es méltóságosb es vala, mert igyenlő vala az ő szentséges életéhez. Magyaráztatik azért az ő neve Krisztina úgy, mint szép illatú krizmával megkenettetött. Krizma vala ő keresztyénségének szép illatja szerérit. Drága kenet vala szentséges életének nyájassága szerérit. Ájotatus vala Szentléleknek benne lapozása szerérit. Legendája közhelyekkel van tele, nincs jellegzetes, hagyományképző mozzanata.
Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Képét ott látjuk Bártfa (1460, 1485), Malompatak (Mlynica, 1515) szárnyasoltárain. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. A tiszteletére szentelt néhány templom elsősorban nyilván a kegyúr felesége, leánya névadó patrónájának szólt: Nádaska (1765, Bódvaszilas leányegyháza), Ernőháza (Ernesstovo, 1888). Hasonló eredetű Felsősegesd franciskánus templomának Krisztina-oltára is (1779), Festetics Lajos alapítása.
Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el.
Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)
Girókuti Ferenc születésnapja – 1816
GIRÓKUTI FERENC, Pinczker (Juta, 1816. július 23. – Budapest, 1895. szeptember 16.): mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró, a hazai kertészeti szaksajtó megteremtője.
A rohonci gazdasági tanintézet elvégzése után több dunántúli uradalomban volt gazdatiszt, majd gróf Teleki Domokos gernyeszegi birtokán lett tiszttartó. Végigharcolta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után orosz fogságba esett. Hazakerülve gróf Kemény Sámuel és gróf Kemény Józsefné gazdaságainak felügyelője volt Girókután. Innen vette fel a nevét. Az 1860-as évektől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) alkalmazottjaként főleg a kertészet és a gyümölcstermelés kérdésével foglalkozott. Cikkei főleg szaklapokban jelentek meg. Szerkesztette az Erdélyi Naptárt, az Országos Képesnaptárt (1860), a Falusi Gazdát (1861–1865), Magyarország Gyümölcsészetét és a Kertész gazdát. Az OMGE által az ún. Közteleken létesített első mezőgazdasági múzeum első igazgatója volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Bay Zoltán születésnapja – 1900
A Műegyetem első atomfizika-professzora, a sikeres Hold-radar kísérleteket végző BAY ZOLTÁN (Gyulavári, 1900. július 24. – Washington, 1992. október 4.) 1923-ban szerzett tanári oklevelet Budapesten. Doktori munkájának témája a magnetooptikai jelenségek molekuláris elmélete volt. 1923-tól az elméleti fizikai tanszék gyakornoka, majd tanársegédje; 1926-tól négy évig Németországban végez kutatómunkát. Itt tett szert a relativitáselmélet és a hkvantumfizika mélyreható ismeretére. Hazatérte után a szegedi egyetemen az elméleti fizika tanszék élére került. 1936-ban Aschner Lipót, az Egyesült Izzó vezérigazgatója hívta meg az ország első ipari kutatólaboratóriumának vezetésére. Aschner támogatta abban is, hogy egy atomfizika tanszéket létesítsenek a Műegyetemen. Bay Zoltán ipari kutatótevékenysége rendkívül sikeres és eredményes volt. Az ő vezetésével fejlesztettek ki számos korszerű adócsövet és tértek rá a kriptonlámpák tömeggyártására. Bay olyan elektronsokszorozót szerkesztett, amellyel részecskék érzékelése vált lehetővé. A második világháború alatt titokban radarkísérletekbe kezdtek, ellenséges repülőgépek felderítése céljából. Ez vezetett el azután a világhírű Hold-radar kísérletekhez, amelyeknek eredményét 1946-ban hozták nyilvánosságra, egyszeriben világhírűvé téve Bay Zoltán nevét.
A politikai változások mind az Egyesült Izzóban, mind a közéletben egyre kilátástalanabbá tették Bay helyzetét, így 1948-ban elhagyta az országot. Az Egyesült Államokban folytatta kutatásait. 1955-ben elvállalta a Nemzeti Mérésügyi Hivatal atomfizikai osztályának vezetését. Figyelme a fénysebesség mérése felé fordult; 1983-ban a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal az ő eredményei alapján definiálta újra a méter-etalont.
Pályájára, hazájából való távozásának körülményeire Bay Zoltán Az élet erősebb című könyvében tekintett vissza. 90 éves korában magas állami kitüntetést kapott szülőhazájától.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)
