„Ezután sem lesz üresjárat az életemben” – interjú Binder Károllyal

Sajnos ez a
program is elmarad a Müpa Fesztiválszínházában.

Igen, de nem úgy készülünk rá! Remélem, hogy később kárpótolhatjuk a közönséget. A tervezett és elfogadott jazztörténeti sorozatomat már előzőleg elhalasztotta a Müpa, ígérik, hogy a járvány után visszakerül a műsorba.

Kétszerkettő néha nem öt, hanem három. A duóestünket gondosan, a kollégák zenei világát figyelembe véve állítottam össze. Juhász Gábor lírai, meditatív alkatához illő lett volna az első félidő hangulata. A másik részbe Borbély Mihállyal a népzenei ihletettségű, erőteljes hatású alkotások kerültek, természetesen tág teret adva az improvizációnak az egész koncerten.

Nem tudjuk pontosan, mi lesz, csak azt, hogy mi volt. Tavasszal online tanította zeneakadémiai növendékeit.

Nos, én nem csupán azt tudom, hogy mi volt. Ismét bekövetkezik az online tanítás korszaka. Remélem, rövid időre. A digitális oktatás szükséges rossz, nem szeretem, mert az oktatásban, a művészeti oktatásban különösképpen nélkülözhetetlen a személyes, az élő kapcsolat, tanár és diák egymásra hatása. Ám, ahogy a pandémia első szakaszában, amikor is rengeteget dolgoztam, komponáltam, ezután sem lesz üresjárat az életemben.

Még tavasszal kilépett a Binder Quartetből dobosunk, Benkó Ákos, mert visszatért a szülőföldjére, Szlovákiába. Hidász Tamás, az új dobosunk, nagy örömmel csatlakozott hozzánk, A zenekar összeállítása Borbély Mihály fúvós hangszerek, Fonay Tibor bőgő, jómagam pedig zongorázom. Ismerjük egymást, de mégis össze kell szoknunk. A kvartett zenei anyagát felfrissítem, a mostani felállásban gondolkozom, komponálok.

A nevét viselő kiadó büszkeségre ad okot, sokrétű a lista. Klasszikus művek  klasszikus zenészekkel, kották, sőt könyv is szerepel a kiadványok között. Hogyhogy nem Glenn Gould reinkarnációja, hanem Binder Károly lett?

Eredetileg orvosnak készültem, édesapám a MÁV Kórház tüdőgyógyásza volt. Azonban olyan időket éltünk, amikor az egyetemeknek kiadták, ne neveljenek orvosdinasztiákat. Mivel ötéves korom óta zongoráztam, és nem is rosszul, inkább megcéloztam a Bartók Béla Konzervatóriumot, majd a Zeneakadémiát. A zenei dinasztia talán velem kezdődik: ikerlányaim közül Panna komolyan tanul énekelni, én pedig nagyon támogatom őt.

Októberben tárlatvezetést tartott a Műcsarnokban, Kadosa Kiss József képei között kalauzolta a nézőket, a művész és az intézmény közös felkérésére.

A művészetre mint egyetemes egészre gondolok. Irodalmi művek, képzőművészeti alkotások által inspirált művek nemcsak elhangzottak a koncertjeimen, hanem, hogy megőrizzük a múzsák találkozóit., jó néhány hangfelvétel és több mint harminc filmzene is készült alkotói munkásságom eddigi szakasza alatt. Foglalkoztam többek között Pilinszky, Márai, Hamvas Béla, Bohumil Hrabal, Weöres Sándor, Kondor Béla, Nagy László, Szécsi Margit munkásságával is. A festészet, szobrászat területéről is több barátom, kollégám van: Barabás Márton, Aknai János, Meggyessy Kovács Gyula, Kadosa Kiss József, Makláry Kálmán.

Azt szokták mondani, hogy a jazznél nincs „kortársabb” zene, hiszen a kompozíció a közönség füle hallatára formálódik. Mi vezette a preparált zongorához?

Kicsi gyerekkoromtól kezdve szerettem a zongora szokásostól eltérő különböző hangjait. Kezdetben mindenféle játékot, pingponglabdákat rakosgattam a zongora belsejébe. Később aztán hallgattam Szabados György és John Cage preparált zongorára írt zenéjét. A preparált zongora amúgy is izgatta a fantáziámat, gondoltam, én másként közelítem meg a lehetőségeit. Szabados és Cage is sok fémet használ a preparálásokhoz. Én főleg puhább anyagokat, gumit, bőrt, műanyagot alkalmazok, ami sokkal melegebb hangzásokat eredményez.

Nemrég hallottam egy hangjátékot, melynek a zenéjét ön komponálta, és zsűrielnöke volt egy zongoristáknak kiírt versenynek.

Igen, több hangjátékhoz is írtam zenét. Nemrég sugároztak egy 1956 októberében játszódó darabot. Mint az eseményeket illusztráló hangkulissza felsejlik az akkoriban népszerű, Oly távol, messze van hazám kezdetű dal.

Rendszeresen kapok felkérést, hogy vegyek részt különböző zenei versenyek zsűrijében. Mindig öröm számomra a sok tehetséges fiatalt, a jövő muzsikus generációját nyomon követni. Majdnem minden alkalommal szembesülök azzal, hogy tényleg zenei nagyhatalom vagyunk. Fantasztikus, rendkívüli tehetségek vannak közöttünk.

A különböző zenei megmérettetések közül a most első alkalommal kiírt verseny zongoristákról szólt: először rendezték meg Monoron a fiatalon elhunyt Pleszkán Frigyes kitűnő, nagy tehetségű zongorista emlékére a versenyt. A nagyon erős mezőnyben első helyezést ért el Oláh Krisztián, aki fantasztikus tehetségű muzsikus. Kimagasló játékával és zeneszerzői tudásával, magas improvizációs kultúrájával méltán nyerte el az első helyezést.

Bartók Béla Gyermekeknek című sorozata is adott önnek témát. Azt írja az
első CD kísérőfüzetében: „Ez a tizenöt kis darab válogatás a
négykötetes műből. A válogatás során igyekeztem hangulatokat, karaktereket
megjeleníteni.”

A sorozat első részét már 2018-ban feldolgoztam és lemezre vettük a triómmal. A koncepció nem a négy kötet bemutatása volt, hanem a négy kötetből kiválogatott legizgalmasabb darabok újra fogalmazása, formai és hangzási szempontok figyelembevételével és természetesen kibővítve improvizációkkal. A napokban készült el a második kötet, remélem, karácsonyra már kapható és hallható lesz.

Kevés szó esik arról, hogy a zongorázás komoly fizikai munka. Az összpontosítás, a feszült figyelem – különösen az improvizációnál – pedig az idegrendszert veszi igénybe. Hogyan kondicionálja magát?

Régen vízilabdáztam, úsztam. Most sokat kertészkedek, vagy biciklire pattanok. De bevallom, olykor, ha felteszem magamnak kérdést: bicikli vagy zongora, legtöbbször a zongorát választom.

Nyitókép: Hamarits Zsolt