Fazekas 260: A huszár, aki nem kért a tiszti rangból, de a libákból igen
Fazekas Mihály neve hallatán legtöbbünknek egy népnyúzó földesúr és egy furfangos libapásztor jut eszébe. Pedig a 260 éve született debreceni polgár sokkal több mint egy jól megírt bosszú krónikása. Sokoldalú figura, aki a katonai uniformist, a metszőollót és a felelősséget is ugyanolyan természetességgel viselte.
Fenegyerek, aki hátat fordított a katedrának?
Fazekas nem állt mintadiák hírében. Ugyan jómódú iparoscsaládból származott, de a tanáraival való „összezördülés” után (amelynek miértjét máig homály fedi) fogta magát és „pókháló lepte” tarisznyáját, és beállt közhuszárnak. Tizennégy éven át járta Európát, harcolt a török ellen, és a napóleoni háborúk során eljutott egészen Franciaországig és Hollandiáig is. De amíg mások talán a hadizsákmányt és lányokat hajtottak, addig ő moldvai és csángó meséket gyűjtött (innen szalajtották ugyanis Lúdas Matyi ősét), és Ruszándához, egy román parasztlányhoz írt szerelmes verseket. Bár 1796-ban előléptették főhadnaggyá, ő köszönte szépen, inkább lemondott a rangjáról, és hazament Debrecenbe kertészkedni.
Amikor a szerző az utolsóként értesül a sikeréről
A Lúdas Matyi kezdeti sorsa legalább olyan kalandos volt, mint magáé a főhősé. Fazekas megírta az első változatot, de az Kazinczy Ferenc tetszését nem nyerte el (márpedig ő volt a kor irodalmi megkerülhetetlensége), így szerényen a fiókba süllyesztette (a kéziratot, nem Kazinczyt.)
Tizenegy év elteltével jött a fordulat: egy szemfüles, Bécsben tanuló debreceni diák a szerző tudta nélkül névtelenül kiadta a művet. Fazekast nem a kéretlen hírnév, vagy az elmaradt jogdíj bosszantotta, hanem sokkal inkább a hibákkal teli kiadás. Így történt, hogy haladéktalanul átdolgozta, és 1817-ben megjelentette a saját, javított verzióját.
Már az előszó is valódi irodalmi és korrajzi kuriózum, egyfajta szellemi védőpajzs, amelyet Fazekas a Monarchia szigorú cenzúrája ellen emelt. A szerző ugyanis kiszámított naivsággal igyekezett elhitetni a hivatallal, hogy Matyi története csupán a régmúlt „vad idők” emléke, amikor az atyák még botütésekkel magyarázták az alsórendűeknek a törvényt. Akkora bociszemekkel dicsérte a „bölcs fejedelmeket” és a „szent igazságot”, hogy a magyar viszonyokat csak felszínesen ismerő bécsi cenzor eme példás lojalitáson még egy könnycseppet elmorzsolhatott volna. Miközben mindenki más értette a sorok között megbúvó, maró iróniát. Mindenki.
Botanika és botütés: A tudatos polgárosodás receptje
Debrecenbe visszatérve rövid ideig visszavonulva élt, de hamarosan a városi közélet aktív szereplője lett. Sógorával megalkották az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezést, aminek különlegessége, hogy olyan magyar elnevezéseket alkottak a növényeknek, amik a népi észjárást követték.
Ez a nép iránti elkötelezettség tükröződik leghíresebb művében is. Matyi ugyanis Fazekas olvasatában nem egy egyszerű bosszúálló: ő a fejlődőképes ember és a polgárosodó paraszt mintaképe is, aki a lusta suhancból válik világot látott, öntudatos figurává. Fazekas szerint ugyanis a tudás és a furfang az egyetlen eszköz, amivel a nép érvényesítheti az igazát a Döbrögi-típusú önkénnyel szemben.
Egy csendes életmű utóélete
Fazekas Mihály utolsó éveit a katonáskodás alatt szerzett „csúzos bántalmak” és egy makacs gyomorbaj nehezítették meg, végül hatvankét évesen tüdőbaj vitte el. Fazekas szerénységére (vagy büszkeségére, ki tudja?) jellemző, hogy saját költői életművének összegyűjtésével nem sokat bajlódott; verseit csak halála után ismerhette meg a szélesebb közönség. Ma már emléktábla hirdeti egykori háza helyét Debrecenben, Csokonaival egy domborművön borozgatva figyelik az utókort, és halhatatlan története ott lapul minden polcon, nevét iskolák és gimnáziumok viselik (aminek valljuk be, van némi pikantériája.)
A Lúdas Matyi túl- és megélt több mint két évszázadot, negyvenhárom kiadást, színpadi adaptációkat, de még a mozivásznakat is meghódította (film és rajzfilm formában is.) A debreceni libapásztor végsősoron igazi világpolgár lett: történetét román, német, orosz, cseh, sőt még kínai nyelvre is lefordították.
260 év távlatából Fazekas Mihály életéből még mindig hitet meríthetünk, hogy lehet valaki egyszerre iskolakerülő, botanikus, hős katona és megkerülhetetlen társadalomkritikus, csak kell hozzá egy jó adag debreceni makacsság, egy jó sztori és néhány jól irányzott ütés egy bizonyos tölgyfa husánggal (utóbbi bőven elég, ha a sztori része.)
