Nagyítás Fehér László festményeire

A Nagyítás kiállítás anyagát az 1980-as évek közepétől Magyarországon élő, orosz származású műkereskedő, Viktor Menshikoff gyűjteményének megvásárolható darabjai adják. Fehér és Menshikoff 1987-ben ismerkedett meg. Barátságuk szorosabbá válásával a kollekció is folyamatosan gazdagodott Fehér-művekkel. Menshikoff mecénásként is közreműködött Fehér pályáján: többször segítette a karrierjét kiállítások megvalósításával vagy külföldi vásárokon való bemutatkozási lehetőség biztosításával. Az orosz gyűjtő egykor több mint száz Fehér-festményt birtokolt. Jelenleg ötven-hatvan műve van tőle, amelyek nagy része most a Pintér Galéria tereiben látható. Menshikoff kedvencei a korai, a hetvenes-nyolcvanas években született művek, amelyek közül több is látható most.

Fehér László pályája több alkotói periódusra osztható. A hetvenes években jellemzően fotonaturalista munkákat festett.

Már ekkor foglalkoztatta „az idő formája, „az időn át látott tér”, az ember helye az időben, az emberek egymáshoz való viszonya.

Erről árulkodik 1976-os, Repülő című festménye is. Egy férfit látunk, aki nekünk háttal áll, miközben egy ablakon kitekintve az elhaladó repülőket figyeli. Fehér ezzel a beállítással azt az érzetet kelti, mintha mi magunk is egy térben és időben lennénk a kép főszereplőjével; mintha mi is kifelé tekintenénk az ablakon át a repülőkre. Habár a képen minden egyértelmű, furcsán nyomasztó érzésünk támad a szemlélése közben.

Fehér képei az 1980-as évekhez közeledve kiszínesedtek. Az 1980-as évek elején képein nyugtalan ecsetvonások jelentkeztek, amelyekkel a zsidó életérzést juttatta kifejezésre (például ilyen az 1983-as, Ünnep című sorozata). 1985-től szürrealisztikus, misztikus és hűvösen távolságtartó képeket festett, és egy képen belül csak egyetlen színt használt: kék, piros, zöld, majd lila korszakai következtek egymás után. 1988-tól kezdve a sárga, a fekete és a fehér szín dominált a festészetében, de jól elkülöníthető egy rózsaszín és egy ezüst korszaka is. A kiállításon a rózsaszín korszak szép példája 1989-es festménye, a Barlang előtt (Daddy), amelynek alakja körvonalassága folytán szokatlan érzetet kelt.

A kontúrrajzos figura testetlen, transzparens hatású. Úgy érezzük, mintha ez a férfi téren és időn kívül létezne. 

Fehér 1991-től egy ideig csak fekete-fehér képeket festett. Az ezredforduló felé közeledve újra visszatért a fotórealista stílushoz: családtagjait, barátait festette meg életnagyságúnál nagyobb portrékon. A kiállításon ebből az időszakból Kislány kutyával című festménye szerepel, ami igazán intim kompozíció.

A 2010-es évekből származó munkái közül a Szánkózó látható, ami a fehér háttérnek köszönhetően a végtelen tágasság érzetét adja. Különleges, monokróm képeinek egy része a létező szocializmus világát idézi meg, más alkotásai egy-egy építészeti elem és az ember kapcsolatát vizsgálják. E műveknek szinte metafizikus hangulatot ad, hogy az alakokat csupán kontúr jelzi.

Bellák Gábor művészettörténész a kiállítás online megnyitóján rámutatott: a sokféle periódus a nagyítás fogalma révén egybefűzhető. Fehér egészen meghökkentő méretű képeket fest; a most kiállított anyag darabjai is többségükben kétméteres vásznak, amelyek szemléléséhez szükséges némi távolság, hogy egészen be tudjuk őket fogni. Ám stílusa nemcsak ebben az értelemben írható le a nagyítással: festészetének van egy lényegi eleme, mégpedig az, hogy vásznain rendszerint kiragad egy motívumot térből és időből, majd felnagyítja és közel hozza.

Művei tehát egyszerre teremtenek távolságot és egyfajta közelséget a befogadó és az ábrázolt világ között.

A festményeken reduktív világ jelenik meg: Fehér, amikor megnagyít egy motívumot, a kontextusát: a teret, az időt, a horizontot eltünteti. Ezt látjuk például az 1986-os, Nyárfás büfé című festményén: a fekete alaptól teljesen kontextus nélkülivé válik a jelenet, a két kontúros alak szinte alig emelkedik ki a kép síkjából.

Kompozíciói kevés motívumból építkeznek, Fehér azonban rájuk közelít. A nagyítás által hívja fel rájuk a figyelmet, és azáltal, hogy a figurák és a tárgyak alól kihúzza a kontextust. A közelség folytán eltűnik a kép tere, így mi, nézők is a kép részeseivé válunk, mintegy ugyanazon térbe kerülünk a szereplőivel.

Fehér kizárja a felesleges részleteket, és csak a lényegre koncentrál a festményein.

Ezáltal a valóságot a legőszintébb, legegyszerűbb módon, mégis jelentésgazdagságával együtt próbálja meg megmutatni, hangsúlyozta Bellák. Olyan dolgokra irányítja a figyelmet, amelyekre mi talán nem figyelnénk fel. Megállít bennünket, hogy egy bizonyos jelenségre irányítsa a tekintetünket.

Színei is redukáltak, de azt a kevés árnyalatot igen intenzíven használja. A színek visszafogottsága révén a formára, a motívum közelségére hívja fel a figyelmünket.

Képeinek fontos jellemzője a tükröződés. Szemlélésük közben sokszor azt vesszük észre, hogy az ábrázolt dolgok tükörképei vagy árnyékai az igaziak: azok mutatják meg az adott motívum teljes részletgazdagságát, plasztikusságát, míg a tárgy valódi képe gyakran sematikus, körvonalas. Bellák rámutatott:

Fehér megfordítja azt a tudást, amit a dolgokról és tükörképeikről tudunk, a valóságot relatívvá és ideiglenessé teszi.

Ezáltal olyan igazságokat tár fel, amikre egyébként talán nem jönnénk rá. Nagyon izgalmas ebből a szempontból az 1994-es, Vitorlás című festménye: a balatoni táj a vitorlással teljesen plasztikusan jelenik meg, míg az előtérben álló nő csupán a körvonalai által létezik. Mintha tünékeny lény volna, akinek létezése a kép idejében és terében is csupán pillanatnyi. Úgy érezzük, mintha valami más, / talán a táj lüktetne, nem az elmulás (József Attila: Téli éjszaka).

Fehér László festészete nem bonyolult, mégis igen gondolatgazdag: mindig érhetően és világosan kérdez rá a valóságra. Nem használ megfejthetetlen szimbólumokat, egyszerűen a látvány megörökítésére törekszik. Motívumai jól olvashatók, mégis elénk tárják a valóság bonyolultságát és szépségét. Remekül érzékelteti a dolgok jelentésbeli gazdagságát. Ahogy Bellák mondta: „Nagy levegője van az ő képeinek, miközben rajtuk minden egyszerű, világos, minden elgondolkodtatóan szép.”

A Nagyítás kiállítás a jelenlegi járványügyi korlátozások feloldását követően 2021. április 16-áig lesz személyesen is látogatható. Az online megnyitót itt tekinthetjük meg.

Képek forrása: Pintér Galéria