A New York-i tőzsdén pánikot kelt a spekulációk révén magasra szökött részvények árfolyamának zuhanása. Több mint 13 millió értékpapírt adtak el, az árfolyamok 90%-kal is estek. A veszteségeket 15 milliárd dollárra becsülik. A `fekete péntek` a húszas évek nagy konjunktúrájának végét jelentette, s kiváltotta a gazdasági válságot, amely minden ipari országot magával ragadott. A gazdasági depresszió oka mindenekelőtt a termelési kapacitások túlzott kiterjedése, amellyel a vásárlóerő már nem tudott lépést tartani. Már 1927-ben némileg visszaesett az iparcikkek forgalma, miközben a részvényárfolyamok állandóan növekedtek. Noha a nagybankok közvetlenül az árfolyamesések után megpróbálták támogató vásárlásokkal a tőzsde további nyugtalanságát csillapítani, az árfolyamzuhanást nem lehetett feltartóztatni. Számos spekuláns elvesztette a vagyonát, sok cégnek csődöt kellett jelentenie. Az állami gazdaságpolitika ügyetlenül reagált: a búza és a gyapot áresésére tekintettel drasztikusan megemelt behozatali vámok a nemzetközi kereskedelme hirtelen csökkenését váltották ki, s kiélezték a válságot. Az amerikai hitelek felmondása következtében is hatott a válság Európára. Nagy-Britannia az első világháború miatt bekövetkezett eladósodása az USA-nál már veszedelmes pénzügy-politikai bizonytalansághoz vezetett. Pusztán az államadósság évi kamatai kereken 350 millió font sterlinget tettek ki. Amerika legnagyobb európai adósa Németország. 1924 és 1929 között 21 milliárd márka összegű hitel folyt Németországba. A német gazdaság a nagy munkanélküliség következtében is sérülékeny. 1929 februárjában már megint 3,05 millió munkanélküli volt. A munkanélküliek száma 1925-ben volt a legkevesebb, ekkor mindössze 0,4 milliónyian volt.
