Dorogi Hanglemezgyár, Cseh Tamás albuma, magyar művészek emigrációban – ötven év novemberi kulturális eseményei
Üzembe állt a Dorogi Hanglemezgyár, megrendezték az első Nemzetközi Számítógép-művészeti Kiállítást, színpadra került Cseh Tamás és Bereményi Géza A telihold dalai című estje, a Nemzeti Színházban bemutatták Az ötödik pecsétet, az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulóján nagyszabású tárlat nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
1976. Üzembe állt a Dorogi Hanglemezgyár
A hazai zenekedvelők számára Dorog neve összeforrt a vinyllemezek fénykorával. Az üzem megnyitására 25 évet kellett várni. A Népgazdasági Tanács 206/1951. számú döntésével 1951. május 24-én megalapította a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV) az államosított Tonalit Műveket átnevezve. Saját telephely hiányában azonban a lemezeket a Kábel- és Műanyaggyárban préselték.
Igen ám, de a préskapacitás szűkössége gátolta az áttörést, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár még 1974-ben is csupán évi kétmillió LP-t gyártott.
A dorogi áttelepülés terve 1969-ben merült fel, amikor megszűnt a pipisi szénbányászat, és a munkanélkülivé vált négyezer munkásból százötven embernek – hatvan százalékban nőknek – biztosítottak volna állást. A lemezgyárat végül, a nagy októberi szocialista forradalomhoz igazítva, 1976. november 3-án avatta fel Aczél György és Pozsgay Imre.
1986. I. Nemzetközi Számítógép-művészeti Kiállítás
A nyolcvanas évek közepén, a COCOM-lista és a szigorúan őrzött fénymásolók korában szinte hihetetlennek tűnt, hogy a modern számítástechnika utat találjon a magyar kultúrába. Az áttörést az Impulzus mérnökújság hozta el, amely a Soros Alapítvány támogatásával jutott IBM XT és AT gépekhez. Vámos Tibor akadémikus – az MTA SZTAKI és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság elnöke – segítségével, valamint Szentgyörgyi Tibor főszerkesztő vezetésével indult el a Digitart. Az első hazai nemzetközi komputerművészeti pályázat dollárban fizetett díjakkal és kiállítási lehetőséggel ösztönözte az alkotókat.
Stílusosan a Szépművészeti Múzeum klasszikus oszlopcsarnokára a digitális tárlat molinóját függesztették.
A pályázatra a Sinclair és Commodore gépekkel kísérletező amatőrök mellett a korszak élvonalbeli képzőművészei, mint például Waliczky Tamás, Böröcz András, Révész László, Szirtes János és Galántai György szintén beküldték műveiket.
A tízezres látogatottságot nemzetközi turné követte, az anyagot tizenhat európai nagyvárosban mutatták be, Szentgyörgyi Tibor pedig a linzi Ars Electronica fesztiválon tartott előadást. A vasfüggöny leomlása után, 1990-ben az Ernst Múzeumban megrendezett Digitart II. már kiforrott animációkat hozott.
1996. A telihold dalai, Cseh Tamás–Bereményi Géza estje
Három évtizede nyáron a szomszédos falvakban élő – Cseh Tamás Kővágóörs, Bereményi Géza Balatonszepezd – szerzőpáros tagjai közel harminc dalt írtak. A bevált alkotói képlet ekkor is működött: Tamás egy dallamfoszlányt hagyott barátja fülében egy délutáni találkozás után, a szövegírót pedig éjjel háromkor felriasztotta a kutyája a telihold fényében. Bereményi papírra vetett pár sort, majd visszaaludt, de a gondolat nem hagyta nyugodni: újra felkelt, és reggel ötre megírta A telihold dalát. Másnap délutánra karikás szemekkel, de büszkén várta zeneszerző társát.
Amikor áttekintették az elkészült dalokat, világossá vált, hogy a holdtölte motívuma köré rendezhető az egész anyag, így született meg A telihold dalai című est. A budapesti bemutatót 1996. november 16-án tartották a Katona József Színházban, majd december 5-én a veszprémi Petőfi Színház nézőterét töltötték meg – ahol a Kék páviánok közben elpattanó gitárhúr sem törte meg az est varázsát.
A színpadi anyag 1997-ben jelent meg lemezen. Az intim lírát és a társadalmi tablókat ötvöző korongon olyan örök érvényű darabok kaptak helyet, mint a Demokrácia, A parkett ördöge, a Pénzügyesek és a Szénatér.
2006. Az ötödik pecsét bemutatója a Nemzeti Színházban
Két kérdés merül fel bennem minduntalan: Miért nem kapott Nobel-díjat Sánta Ferenc Az ötödik pecsétért? És miért nem kapott Oscar-díjat Fábri Zoltán a filmváltozatért? Tudniillik mind a regény, mind a film remekművek. S nem maradt el mögöttük Jordán Tamás nemzeti színházi rendezése sem.
Sánta Ferenc üstökösként robbant be az irodalmi életbe, 1954-ben a Kossuth-díjas Szabó Pál személyesen vitte be az Irodalmi Újság szerkesztőségébe a huszonhat esztendős, traktorgyári marósként dolgozó egykori katonatiszt első, Sokan voltunk című elbeszélését, új Móricz Zsigmondot ünnepelve benne. Az 1955-ös Emberavatás antológia után a reményeket remekművek sora váltotta valóra, jött a Húsz óra, Az áruló, valamint Az ötödik pecsét. E művek hamar a magyar próza élvonalába emelték a szerzőjüket.
2016. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása az 1956-os forradalom 60. évfordulójára
Az Ilyen nagy dolog a Szabadság?… az emigráció, a forradalom és a művészet kapcsolatát mutatta be. Amikor a fegyverek elhallgattak, a szavak és a képek vették át a küzdelem stafétáját. Erre az eleven, megrendítő és felemelő összefonódásra épített a PIM nagyszabású tárlata.
A bemutató nem csupán a pesti utcák puskaporos drámáját idézte fel, hanem arra a szellemi ellenállásra fókuszált, amely a határokon kívül, a hazájukból kiszakított alkotók körében bontakozott ki.
Ők váltak azokká a kulturális hírvivőkké, akik a nyugati világban rendületlenül továbbadták az otthoni hőstettek hírét.
Kéziratok, naplók, személyes levelezések és ritkán látható műtárgyak segítségével rajzolódott ki az a láthatatlan, mégis széttéphetetlen kapocs, amely összekötötte a menekülésre kényszerülő értelmiséget az eltiport országgal. A látogatók egy olyan kulturális és történelmi utazáson vehettek részt, amely világossá tette, a szabadságvágy a vasfüggönyön túl is képes volt összetartó közösséget kovácsolni az alkotás nyelvén.
Címlapfotó: Dorog, Esztergomi út 47., a felvétel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Dorogi Hanglemezgyárában készült. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
