A műszaki átadás megtörtént 2010 decemberében, de a közönség számára csak 8 hónappal később, tavaly augusztusban nyitották meg, egy nagyszabású időszaki kiállítás keretében. Aztán decemberben újra bezárták, és így is maradt egészen májusig. Aki a régi emlékeket és kincseket keresi, a valamikori templomhomlokzat mesésen faragott márvány köveit, vagy netán a 2001-től egy évtizeden át tartott ásatások közel félmillió leletére kíváncsi, csalatkozik, ezekre még várni kell. Az intézmény ugyanis a közbeszerzések faramuci csapdájában vergődik. A másfél milliárdos rekonstrukcióból Szombathely városa közel félmilliárdot, a többit a Nyugat-Dunántúli Operatív Program finanszírozott. Ez az összeg magában foglalná nemcsak a kutatást és az építészeti rekonstrukciót, de a kiállítás berendezését is. A pénz tehát megvan rá (na ez is ritka mondat manapság), áll a kiállítóhely is (900 m2-es csarnok), a bemutatandó kincs is, leltározva és restaurálva. Ami hiányzik, az egy sor sikeres közbeszerzés. Az, mint a Luca széke, húzódik, vonódik. Ennek hiányában nem férni hozzá a pénzhez. Állandó kiállítás helyett egy újabb magyar történetbe csöppen tehát, aki idelátogat.
Az épület rekonstrukciója impozáns. A szentélyt - amiről sok információt adtak a kutatások ? római mintára teljesen visszaépítették, míg a templomegyüttes többi részét stilizáltan, modern eszközökkel jelenítik meg. Látványos, hatalmas terek, elámul az ember az egykori méreteken és csodálkozik azon is, ahogy az egyiptomi Ízisz kultusza a római kultúra megengedő, befogadó és mindent integrálni tudó képessége révén elterjedhetett az egész birodalomban ? ahogy azt Sosztarits Ottó régész és az Iseum történetének kutatója megfogalmazta. Akadnak ugyanakkor szépséghibák is. A projekthez a helyi szakemberek: muzeológus, régész, kiállításrendező véleményét nem kérték ki, így a valamikori oszlopcsarnok helyén álló acélgerendákra támaszkodó, hatalmas üvegtáblákkal zárt folyosók nem használhatók optimálisan kiállítási célra, mert az üvegtáblák sötétítéséről nem gondoskodtak. Azaz nem XXI. századi módon. Vannak ugyan rolók, ezek azonban 20 km-es szélnél illetve 0 fok alatt automatikusan felhúzódnak, így nem védenek a szikkasztó meleg ellen, nem szűrik az UV sugárzást és a napfényt, amik - mint köztudott - a műkincsek, festmények, fotók nagy ellenségei. Nem sokkal került volna többe számítógép vezérelte árnyékoló rendszer, de nem az készült, most viszont utólag elkezdték sötétíteni a mennyezet alatti ablakokat. Az Iseum előtt a kövön kirakott Európa-térképen kis piros pöttyök jelölik a valamikori iseumokat, szám szerint negyvenet. Ezeknek világítaniuk kellene, de nem teszik, mert a led lámpákat kispórolták a megvalósításból. A romkertben 30 éve fellelt hatalmas mozaik restaurálva bekerült egy terembe, ami egyébként szintén üresen tátongva várja a kiállítási tárgyakat, pillanatnyilag gyermekműhelyként használják. Mozgássérültek számára lift van, amivel a csarnokba bejuthatnak, a szentélyudvarba, a borostyánútra nem, azok lépcsőin nincs rámpa, nemcsak épített, de palló sem.
