„Felülről mindig minden rendben van” – az EAST negyven éve megjelent lemezéről

Az EAST-től szokatlan volt a szociológiai mélyfúrás, a közéleti érdeklődés, de ezen az albumon a nagy zenei víziók mellett arról is tudósítanak, hogy milyen érzés, amikor lehallgatják az embert, hogy mit jelent a szocializmus keretei között az agymosás, vagy éppen milyen szépnek tűnik minden, ha kellő távolságra kerülünk a hétköznapi magyar valóságtól. A valóság hangjai még csak kislemezen jelent meg, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rockhullám című sorozatában, első nagylemezük, a Nyugat-Európában és Japánban is szép sikereket elért Játékok viszont már az állami lemezcég Start márkájának első kiadványa volt. Míg az első albumon Szurcsik József fekete-fehér grafikáját láthatjuk a jellegzetes EAST-logóval, addig a második lemezen az álomszerű varangyok, halak és lepkék már kaptak némi színt, a harmadik albumon pedig már a logó is színes: piros és sárga.

Ezzel elérkeztünk a realitások világához: a hátsó borítón tizenöt négyzet alakú fotó szerepel, a zenekari tagok portréi mellett tájképek és női alakok, melyek közül kettő visszautal az 1982-es keltezésű Hűség borítójára is. De a legnagyobb változást az énekes cseréje hozta: Zareczky Miklós helyére Tisza József került, akiről sem akkor, sem most nem tud sokat a pop nyilvánossága. Nem egészen két évig volt a zenekar tagja, és egyetlen album készült vele. Az 1984-es Az áldozat című balettzene megjelenésekor ugyan még a zenekar tagja volt, de az instrumentális album volt.

És hiába volt sikeres a Rések a falon, maga a zenekarvezető, Móczán Péter sem szerette igazán. Néhány éve beszéltem vele a lemezről: „A legrosszabb döntésünk talán a Rések a falon felvételéhez köthető. 1983 nyarán, elkápráztatva a lemezgyár új, P Stúdiójának az akkori viszonyok között világszínvonalú technikai berendezéseitől, az élő dob helyett dobgépet használtunk, az élő hangszerek helyett néhol szekvenszereket. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem volt módunk kipróbálni a szerkentyűket. Naphosszat programoztuk a gépeket a hangmérnökünk segítségével, ahelyett hogy a kreatív munkával töltöttük volna a drága stúdióidőnket. Visszatekintve az nem volt jó döntés, több volt abban a lemezben, igaz, így is a második legnagyobb példányszámban eladott albumunk.”

A Rések a falon 1983 őszen jelent meg, amikor mindent vitt az István, a király, de az EAST minőségi zenéje és populáris gesztusai áttörték a falakat, és a zenekar kilépett a progresszív rock karanténjából. Ez a folyamat már akkor elkezdődött, amikor 1982-ben a Korállal sikeres nyári turnét abszolváltak, amelyet telt házas Kisstadion-koncerttel zárt a két zenekar. És persze volt fogadókészség is a slágerek irányába kilengő prémium popra is, a Saga, a Foreigner és az Asia sikerei után a Color és a Korál is hasonlókkal próbálkozott – de a legkorszerűbben, a legújabb szekvenszereket és programokat felhasználva az EAST lépett a honi nyilvánosság elé. Meglepő, hogy az első két album komolynak nevezhető nemzetközi sikere után a legtöbb slágert hadrendbe állító munkájuk már nem jelent meg a külföldi piacon, pedig a Hungaroton promóciós céllal még kislemezt is készített (Neighbours – Rések a falon / Landing – Földközelben), amelyet kivittek a MIDEM-re. Ezt nem gondolhatták komolyan, mert a popelőadókkal ellentétben az EAST tagjait nem hívták meg a lemezvásárra, bizonyára menet közben rájöttek, hogy nincs kapacitásuk erre, talán túl sok energiát vitt el a Neoton Família promóciója. (Tegyük hozzá, hogy a Rések a falon minden dalából készült angol nyelvű verzió, és ahogy a Játékok angol változata, a Blue Paradise nálunk is megjelent, így ezt az albumot is érdemes lenne kiadni.)

A Rések a falon része azoknak az albumoknak, amelyek annak ellenére képviseltek rendszerkritikus hangvételt, és mentek át a cenzúrán, hogy Lengyelországban csak 1983 júliusának végén oldották fel a közel két évig tartó szükségállapotot, és hogy Ronald Reagan híres márciusi beszédében a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte, tovább növelve a hidegháborús krízist. Ekkor jelent meg a hivatalos nyilvánosságban a Bikini Hova lett? című albuma, melynek Jáiáó, eládió monológja egy vallatást imitál; s ekkor került a boltokba a KFT Üzenet a liftből című lemeze, melyen utalásokat hallhatunk a berlini falra és a lehallgatásokra is. A Rések a falon sem viccel, pontosan írja körül a lehallgatásokat, a konspiratív megfigyeléseket:

„Hiába keresem a magányt, / Valaki mindig ott van velem. / Hiába zárom be a kaput, / Úgyis övék a térfelem. / Hiába húzom le a redőnyt, / Valahogy meglesik életem, / Valahogy meglesik életem. / Rések a falon, / Lyukak a plafonon, / Jobb, ha tudod, / Sosem vagy egyedül.

Ki tudja, mik ezek a zajok, / Lehet, hogy ez is csak én vagyok. / Ki tudja, honnan lesi más, / Amit csak magamban olvasok. / Ki tudja, honnan tudja más, / Amit csak egyedül én tudok…

Ki tudja, mik ezek a zajok, / Lehet, hogy ez is csak én vagyok. / Ki tudja, honnan lesi más, / Amit csak magamban olvasok. / Ki tudja, honnan tudja más, / Amit csak egyedül én tudok…”

Érthetetlen, hogyan tudott ez a szöveg átmenni a sanzonbizottságon, miközben alaposan megnézték a zenekar dalszövegeit, hiszen az Agymosást például átíratták az akkori szövegírójukkal, a tolmácsként is ismert Ambrózy Istvánnal. Ez eredetileg közéleti zsánerű felvétel volt, lemezgyári nyomásra dolgozták át, így a fogyasztás kritikája lett.

A Földközelben szövege – minden oly tiszta föntről, mindent úgy megszépít a messzeség – egy pilóta perspektívájából megírt dal, amely azt is mondja, hogy közelről nézve az országot már nem lenne minden olyan tiszta. Ez a realisztikus ábrázolás (például a boltban becsapott hölgy esete) addig idegen volt az álomszerű fantáziákat megéneklő EAST világától, de jól állt nekik ez is, ahogy a populárisabb regiszter is. Ne feledjük, a nyolcvanas évek elején nemzetközi trend volt a prog rock megújítása, míves prog rock slágerekkel uralták a nemzetközi listákat. És Az idegen című daluk az egyik legszebb óda a gyerekkor varázsvilágáról, a magyar popban ennyire szép számot a mitizált gyerekkorról csak Cseh Tamás énekelt Gyerekkorom című 1984-es felvételen: „Régi csatamezőket / Tollas nyomkeresőket / Nem is látom már, sose látom már / A vadak elmenekültek / A kincsek mind odavesztek / Nyomuk sincsen már, s rövidebb a nyár.”

Ha az EAST a balettzenék írása helyett nagy, országos turnéra viszi az albumot, átütő sikert ért volna el, és még az is lehet, hogy 1984-ben nem válik ki Pálvölgyi Géza billentyűs és Király István dobos. Mert a lemezen potenciális sláger volt a Rések a falon, az Idegen, a Mintha mégis, a Száguldj velem, a Földközelben és Az óra jár. És igaz, Varga János zseniális gitárjátéka ezúttal nem kapott kellő szerepet, de a Rések a falon így is öntörvényű, biztos ízlésű prémium poplemez, amely a világ bonyolultságát nem hasonlóan bonyolult harmóniákkal írta le, hanem elgondolkodtató slágerekkel.

A teljes lemez itt hallgatható meg:

EAST: Rések a falon (Hungaroton/Start; tíz szám, 40 perc)

Nyitóképen az EAST tagjai: Király István, Pálvölgyi Géza, Varga János, Tisza József és Móczán Péter 1983-ban. Forrás: Móczán Péter archívuma