? Ma általában minden film készítése az anyagiak szorításában indul, gyakran a tematikát, technikát, helyszínt, szereplőket is ez határozza meg. Ezért a legtöbb mozi koprodukcióban készül. Mégis hogyan alakult ki ez a négyes, a magyar-holland-ír-török együttműködés?
? Esetlegesen. A török adott volt, lévén a film címe Isztambul, így ez viszonylag hamar összejött. Bár Törökországban nincs kialakult alapítványi rendszer, ott a minisztérium támogatta a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program keretében. Lett világforgalmazónk, a Fortissimo, ez nagy erő ahhoz, hogy európai filmalapok kapcsolódjanak a projekthez. Megérkezett a holland, majd az ír támogatás. Bonyolultnak tűnik, de egy év alatt összeállt.
? Ez egész gyors, figyelembe véve a bemutató féléves csúszását. A tervek szerint egyszerre zajlott volna Budapesten és Isztambulban, de mi mégis ekkora késéssel követjük a törököket.
? Igen, ezután következtek a problémák. Összeomlott a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a fő támogatónk. A Filmalap tavaly szeptemberre ígérte, hogy konszolidálja a produkciót. Ez sajnos a mai napig nem történt meg.
? Akkor hogyan engedte mégis bemutatni az Új Budapest Filmstúdió? Addig nem akarták vetíteni, amíg a céggel szembeni szerződéses tartozását a Magyar Mozgókép Közalapítvány utódszervezete nem rendezi, hiszen csak ez után lehet kifizetni a teljes stábot és az utómunka-költségeket.
? Mert egyszerűen olyan helyzetbe kerültünk, ha továbbra is visszatartjuk, akkor a mozisok egyszerűen kidobják. Kiplakátolták októberben, aztán februárban, meghirdették, betették a műsorosztásba, ami egy hónapra előre készül, lefoglalták a termeket, vetítik a trailert, pénzt fektettek bele, ha másodszor is megszívatjuk őket, azt mondják, ez nekik nem működik. Kényszerhelyzetbe kerültünk, bár a film jogviszonyai továbbra sem rendezettek, bemutatjuk.
? Ilyen előzmények után kerül a mozikba 16-án.
? Örülök, hogy végre itt tartunk, külföldön már elindult a karrierje. Volt az amerikai filmvásáron, megvette több tévé, Törökországban zajlik a moziforgalmazás, most indul a holland, Berlinben vetítik a European Film Marketen. Ezek sem teljesen jogszerű értékesítések, de inkább vállaltuk a kockázatot, mint hogy eltűnjön a filmünk a süllyesztőben.
? Eddig általában társszerzőkkel dolgozott, most, a Moszkva térhez hasonlóan egyedül jegyzi a forgatókönyvet.
? Úgy éreztem, van annyi erőm, hogy egyedül megírjam. Persze voltak segítőim, egy német és egy magyar dramaturg.
? Erősen érezni a történetben a személyes érintettséget.
? Van benne. Egyszerű történet, az ereje talán éppen ebben rejlik. Hétköznapi eset. Válás.
? A szinopszis ismeretében kíváncsian vártam, hogy a magára hagyott nőt engedi új életet kezdeni, azaz pozitív kicsengése lesz. Végül azonban eléggé nyitva hagyta, ráadásul úgy, hogy a képek más utat sugallnak, mint a szavak.
? Én pozitívnak érzem a befejezést, de döntsön mindenki a saját ízlése szerint.
? Katalin elmegy Isztambulba, ez az új élet lehetősége. De hazatér, ez annak valamilyen elvetése. A családja feltehetően újra köréje zár.
? Nem vagyok benne biztos, hogy a család visszazár, sokkal inkább felszabadul.
? Képileg a nő egy új társsal indul a messzeségbe, de a fia, aki érte ment, mikor hazatért, azt mondja, egy hét múlva biztos itthon lesz.
? Nyitva hagyom a döntést, de valóban azt jelzem, visszatér.
? Lesz ereje itthon is új életet élni?
? Lesz. A férje újra bele fog szeretni. Képes talán belátni, hogy az a 35 év, amit mellette töltött, értékes és fontos.
? Ez a klasszikus akkorjövökrámilyenfontosamikorelvesztettem-eset.
? Igen, ez is egy végtelenül egyszerű gondolat.
? A gyerekei is észreveszik, hogy az anyjuk felnőtt ember?
? Ezt hogy érti?
? A film elején kicsit lekezelik, gyerekként bánnak vele. Erre hajlamosak az ember felnőtt gyerekei. Talán egy ilyen meghökkentő mozzanat, hogy az anyjuk kilép a megszokásokból, ráébreszti őket arra, hogy ő is valaki, nemcsak valakiknek az anyja.
? Furcsa helyzet, mert a mama kerül kamasz-szituációba, egy új kapcsolatba, a gyereknek meg szülőként kell gondoskodnia a hazahozásáról, teljes szerepcsere. Ebbe talán belekomolyodik fia és várandós lánya is, aki azzal vádolja az anyját, hogy épp a legnehezebb pillanatban magára hagyta. Mivel ő is anyává válik, talán megérti, milyen lenne, ha az ő szerelme lépne le.
? Ön negyvenéves férfi, tehát az ember azt képzelné, hogy a férjjel vagy a fiúval azonosul, de úgy érezni végig, hogy az 50 éves nővel rezeg egy hullámhosszon.
? Történetmesélőként valóban leginkább vele, de rendezőként az a dolgom, hogy mindenkivel. Sőt, egy 20 éves fiúval ma már nehezebben azonosulok, mint a 60 éves apával. Éppen a kettő között tartok félúton. Sokszor azt érzem, hogy a szüleim generációja közelebb van hozzám a gyerekeiménél. Velem egykorú szereplője egyébként nincs is a filmnek.
? Én elismerésnek szántam a megjegyzésemet, mert úgy éreztem, hogy ebben az egyáltalán nem a cselekményre, hanem a belső lelki folyamatokra fókuszáló, öntől eléggé szokatlan moziban nagyon ráhangolódott ennek az ötvenéves nőnek a lelkiállapotára.
? Valóban, de ez a színésznőn is múlott. Sokat beszélgettünk Johanna ter Steegével, nagyon részletesen kérdezett. Ő erősen pszichologizáló színész. Ha a forgatókönyvben valami nem volt egyértelmű, megoldotta, hogy irányt találjunk.
? A koprodukciós film szabályainak eleget tett: négyes koprodukció, négy főszereplő négy országból. De hogyan választotta ki éppen őket?
? Johanna munkáit ismertem és nagyon erősnek tartottam. Korábban is találkoztunk, éreztem, hogy izgalmas személyiség. Képvisel valamifajta skandináv stílust, bergmani világot.
? Letisztult játékmodort.
? Pontosan. Lecsupaszított, szavak nélküli, precíz játékot. Ez nagyon fontos volt. Yavuz Bingölt láttam a Három majom című filmben, és tudtam, hogy híres folkénekes, aki zenéje révén végtelenül népszerű hazájában. A producer meg is jegyezte, jobbat nem is választhattam volna. De nem a népszerűsége volt számomra a lényeg, hanem erőteljes egyénisége, kisugárzása.
? Ön boldog ember lehet, hogy csinált egy emblematikus filmet, a Moszkva tér címűt. Ugyanakkor nyilván unja, hogy mindig arra hivatkoznak, és nehezen engedik továbblépni. Sokan folyton annak a megismétlését várják Öntől, de én azt látom, hogy szisztematikusan megy egy úton. A Moszkva tér és a Szezon a fiatalokról szól, az Overnight a harmincasok világába visz, most elért az ötvenesekhez. Mintha generációról generációra haladna az élet stációin. Tovább fog menni?
? Elképzelhető. Nem tudom, mi lesz a következő történet. Amíg ezt nem engedtem el, nem tudok mással foglalkozni. Most másfajta történetekbe keveredtem bele. Felkértek egy nagyszínházi musical megrendezésére, még nem tudom, igent vagy nemet mondjak-e.
? Vágjon bele. Mindenből töltekezik az ember.
? A színháztól nagyon sokat kaptam, mikor a Radnótiban dolgozhattam, egészen új dimenzióját ismertem meg a szakmának. Ha ez a film valóban hat pszichológiai frontokon, az biztosan oda nyúlik vissza. Nem látom tisztán a filmes irányt pillanatnyilag, vannak izgalmas történetek, de még nagyon bizonytalan vagyok, merre kéne tovább indulni.
? Mondjuk inkább úgy, hogy nyitott.
? Jó, akkor a végére leszek pozitív, abszolút nyitott vagyok, mégis rendkívül bizonytalan. Ez a legizgalmasabb időszak, amikor még minden megtörténhet?
