szövőbordából és orsóból csigacsináló, bögréből csörgő_fotóDeimBalázs.JPG

Jó lesz még valamire – Takarékos módi

Elődeink nemzedékeken át öröklődött mentalitása, a paraszti kultúra jellemző sajátossága volt a takarékos életmód, a tárgyak megbecsülése, használhatóságának meghosszabbítása és az újrafelhasználás. A szentendrei Ferenczy Múzeum június 20-án nyíló kiállítása e takarékos szemléletmód aktualitását kívánja hangsúlyozni: a paraszti kultúra példáira alapozva kilenc témakörben vezet el napjaink pozitív gyakorlatáig.

A természettel együtt élő parasztember ésszerűen használta fel, amit a természet felkínált. Háztartásában nem volt szemét, a szerves hulladék visszajutott a természet körforgásába, minden mást eltettek majdani felhasználásra, mert „jó lesz még valamire”.

A táplálkozás terén jellemző volt a ciklikusság, az alapvető élelem éves beosztása, a takarékos eljárások. Az egykori ételrecepteket is újra felfedezhetik a kiállítás látogatói.

Az öltözködést az ünnepi és köznapi öltözködési rend, a ruházat megóvása jellemezte. A megkopott darabokat módosult funkcióban viselték, ameddig lehetett. Ha elszakadt, kilyukadt, elromlott valami, igyekeztek megjavítani. A használati eszközök, textilfélék életének meghosszabbítására szolgáló javítási módok a mindennapi tevékenységhez tartoztak, a stoppolást, foltozást, varrást maguk, a talpalást, drótozást edényfoltozást specialisták végezték.

Fedőtartó.jpg
Fedőtartóból fényképtartó

A háztartás régi, divatjamúlt vagy hibás tárgyait, ládát, edényfélét tovább használhatták más funkcióban is, de elsősorban az alapanyagok újrafelhasználása volt a jellemző. Rongyszőnyeg, parasztszoknyából varrt ruha, fadarabokból életre keltett eszközök, játékok tartoznak ide, a gépek, technikai eszközök elterjedésével pedig azok alkatrészei. Az újrafelhasználás témakörében nem hagyható figyelmen kívül a „mindenre jó” műanyag, ami elterjedésekor különlegességnek, hasznos anyagnak bizonyult a falusi portán.

A takarékos szemléletet a fogyasztói társadalom értéktelenné, szükségtelenné degradálta, mára viszont létfontosságú, egyre inkább követendő minta. A kiállítás minden egységében helyet kapnak a jó gyakorlatok, napjaink pozitív példái. A kiállítás az érdeklődő felnőtteket aktívan bevonja a tárlat gyarapításába és megszólítja a gyerekeket is.

A Ferenczy Múzeumi Centrum anyagán túl megyei intézményektől, magánemberektől kölcsönzött tárgyak, valamint fényképek, filmek, tárgytörténetek, QR-kódos információk színesítik a tárlatot.

További részletek itt.

Fotók: Deim Balázs

Ez is érdekelheti

Bereznai Péter: Vissza kell nézni ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat

Bereznai Péter képzőművész az alföldi tanyavilág szabadságélményéből és egy többgenerációs nyomdászcsalád könyvekkel teli közegéből indult. Gyerekkori emlékeiről, mestereiről, a szentendrei művészet közösségéről is beszélgettünk.

Először érkeznek haza a Chilébe emigrált magyar művészek alkotásai

A Magyar Nemzeti Galéria a két világháború közötti években Chilébe emigrált magyar származású alkotókkal folytatja a külföldön alkotó 20. századi emigráns magyar művészek munkásságának bemutatását.

„A könyv egy mágikus objektum” – Ukrán alkotók kiállításával nyílt meg a PesText

Az ukrán Art Studio Agrafka alkotópárosának kiállításával nyílt meg november 12-én a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál őszi kiadása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A háromnapos rendezvény megnyitóján a műfordítás és az irodalom közvetítő szerepe került előtérbe, majd Romana Romanisin és Andrij Lesziv beszélt arról, hogyan lehet ketten alkotni egy alapvetően magányosnak tartott műfajban, miért van jövője a papírkönyvnek, és miért nem szabad tabukat állítani a gyerekirodalomban.

A tréfában mindig ott van a halál lehetősége

Nyíri Orsi Hallgass a bolondra című kiállítása, az Einspach&Czapolai Fine Artban debütáló, azt a nyugtalanító kérdést teszi fel, hogy mi történik akkor, ha egy figyelmeztetést éppen azért nem veszünk komolyan, mert olyasvalakitől érkezik, akinek eleve nem tulajdonítunk hitelt.