A Virág Judit Galéria történetének egyik legerősebb anyagával készül a 223 festményt és Zsolnay-kerámiát bemutató tavaszi, május 15-ei árverésére, amely számos múzeumi rangú remekművet vonultat fel.
Az aukciók legizgalmasabb része, amikor sorra kerülnek a kiemelt tételek. Külön dramaturgia épül ezek köré, így már a katalógusban is a legoptimálisabb helyen szerepelnek a kiemelkedő darabok. ?Ugyanakkor egy aukció attól izgalmas, hogy kiszámíthatatlan, bármikor bármi megtörténhet? ? jelenti ki Kelen Anna, a galéria művészettörténésze, aki emlékeztet arra, hogy a vásárlók egy részét érzelmeik vezérlik, ami az egésznek plusz töltetet ad, hiszen nem csak befektetésből vesznek műtárgyakat az emberek. Az aukciókon kívül érdekes és izgalmas történetük van a festményeknek is. Amikor a legkülönlegesebbről kérdezem Kelen Annát, gondolkodás nélkül a kezében lévő katalógus borítójára mutat.
A kiállításon 19. és 20. századi, kiemelkedő kvalitású magyar festmények és Zsolnay-kerámiák tekinthetők meg. A galéria célja többek között, hogy felkutassa a külföldön tartott magyar műtárgyakat.
Boromisza Tibor Őszi reggel című munkáját ő hozta haza Madridból, egy nemzetközileg elismert fotós házaspár gyűjteményéből. ?Szeretem, amikor bekerülök egy olyan külföldi gyűjteménybe, ahol ezek a fantasztikus magyar képek nemzetközi kontextusba ágyazva szerepelnek. Igyekszünk ugyanis mindenkinek elmondani, hogy a magyar festészet ezen korszaka nemzetközi színvonalú, bármelyik nagy múzeum, például egy párizsi kiállításán is megállnák a helyüket az ekkor készült alkotások. Hihetetlen jó visszaigazolás volt látni ezt a festményt francia művek mellett? ? meséli.
Mennyi mindent láthattak ezek a képek ? gondolkodik el éppen Boromisza Tibor festménye láttán a művészettörténész. Ez a festmény ugyanis Nagybányán készült, ahonnan Budapestre, majd az Egyesült Államokba, onnan pedig Madridba került. A jelenlegi tulajdonosok a tengerentúlon jutottak hozzá csaknem húsz évvel ezelőtt egy aukción, akkor még ismeretlen festő műveként. ?Van ugyan szignálás a festményen, de a hátulján, amelyet az amerikaiak nem vettek észre. Bár alig volt még internet, a dekoratív kép felkeltette a jó ízlésű tulajdonosok érdeklődését, és 600 dollárért megvették a munkát. Most azért döntöttek az eladása mellett, mert a téli aukción egy más korszakbeli Boromisza-képért 84 millió forintot adtak, vagyis nagyjából 350 ezer dollárt, ami már igen szép bevétellel kecsegtet? ? mondja sokat sejtetően.
Ilyen szerencsés véletlenek sorozataként került most haza az 1911-es festmény. A kép a nagybányai művésztelepet ábrázolja Csontváry alkotásaival vetekedő színgazdagsággal. ?A Boromisza-kép Magyarországra való visszatérése a magyar kulturális örökség számára igazi sikertörténet? ? fűzi hozzá Kelen Anna.
Nem a kép ára jelenti azonban az egyetlen motivációt ezekben a körökben, aki ugyanis már több tíz éve gyűjt festményeket, az ízlésvilágának megfelelően cseréli annak darabjait. Ám tudnunk kell azt is, hogy az egyes divathullámok is megfontoltságra intik a műtárgypiac szereplőit. ?Ha egy adott festő éppen kevésbé keresett, mi magunk is azt javasoljunk, várjanak még az eladással.?
A gyűjtés során egyébként oda kell figyelni a hamisítványokra is, bár, mint a művészettörténész fogalmaz, ezek általában igen gyenge minőségűek. Persze, adódnak jobbak is, de mint mondja, a vevőiknek nem kell félniük, garanciát vállalnak minden általuk aukcióra bocsátott műtárgyra.
Évente három aukciót rendez a Virág Judit Galéria, de már most vannak olyan művek a tarsolyukban, amelyeket csak az októberi aukción tárnak a nagyközönség elé. ?Ez nagyon egyénfüggő, találkoztunk már olyannal is, aki megmondta, mikor szeretné viszont látni a művét a kalapács alatt.? Esetenként jól át kell gondolni, mikor árvereznek el egy-egy alkotást, mert bár a főművek, a gyűjtői darabok árát nem befolyásolja az évszak, a kisebb értékű anyagok könnyebben találnak gazdát karácsony előtt.
Az aukció egyik szenzációja Szinyei-Merse Pál nagyméretű, éppen száz éve született Szép idő (Derűs idő a Balatonon) című festménye, amelyet a mester életének utolsó éveiben festett egy fonyódi nyaralás alkalmával. Az első világháború alatt készült kép a verőfényes nyári delek élesebb megvilágítását és telítettebb színértékeit adja vissza a vásznon. A festmény felbukkanása kivételes alkalom a műgyűjtők számára, ugyanis ritkán tűnik fel aukción a művész festménye, főleg akkor, ha ilyen nagy méretű.
Láthatunk majd képet Gulácsy Lajostól is, aki Kelen Anna szerint az egyik legizgalmasabb és legkülöncebb figurája a magyar művészettörténetnek. Séta a régi olasz városban című olajfestménye egykor Bedő Rudolf, a 20. századi műgyűjtés egyik legfontosabb alakjának tulajdonában volt. A hányatott sorsú Gulácsy-életmű ritka darabja ez a festmény, melynek kompozícióját izgalmas színskála kíséri, a művész múltba vágyódásának megkapó darabja.
A vevőkör nagyon heterogén. Vállalatok, cégek egyre kevésbé jellemzőek az aukciókon, inkább magánemberek licitálnak ? érdekes viszont, hogy 70 százalékban magyarok, 30 százalékban pedig külföldiek, és az arány az utóbbiak javára kezd átbillenni.
Számos magyar műtárgy érkezett haza külföldről a Virág Judit Galéria tevékenységének köszönhetően, hiszen festőművészeink több különböző európai nagyvárosban éltek és alkottak, így ott is hagytak műveket. Éppen ezért főleg Párizsból, Berlinből és Londonból érkeznek haza magyar festmények, de Ausztráliából és Japánból is hoztak már haza alkotásokat. Manapság viszont egyre kevésbé találnak értékes műveket padlások kacatjai között, bár körülbelül két évvel ezelőtt éppen így bukkant fel egy sokat érő Vaszary-kép, amelyet a nagypapa kapott a festőművésztől egy szőnyegért cserébe.
A kiállításon és az aukción szereplő alkotásokban a korszakon kívül sok esetben a nagybányai festőiskola is közös pont. ?A magyar művészet egyik legizgalmasabb szelete a nagybányai festőiskola, onnan indult el a modern művészet. Amikor a Magyar Nemzeti Galériában megrendezték a nagybányai kiállítást 15-20 évvel ezelőtt, ismertté tették a műveket és a művészeket, melynek köszönhetően egyre több kép bukkant fel a piacon, és így egyre nagyobb publicitást kaptak a korszak egyes irányzatai, festőművészei? ? meséli a galéria vezetője.
Miután Nagybánya az első világháborút követően elvesztette addigi jelentőségét, Kecskemét, Szentendre és Szolnok felértékelődött az országhatáron belül. Kívül pedig Párizs, Róma és Berlin. Egyébként éppen olyan kiállítássorozaton dolgoznak a galériában, amely Budapest és a különböző európai fővárosok közötti kapcsolatot mutatja be. Tavaly ősszel Berlin és Budapest kapcsolata került górcső alá, legközelebb pedig a Párizshoz kötődő ezer szálat fejtik ki. Amikor pedig megkérdezem, hogy Konok Tamás Munkácsy Mihály-díjas művész alkotásai bekerülnek-e a sorozatba, Kelen Anna bizonytalanul azt válaszolja: kérdéses, hogy ki tudnak-e nyúlni a 20. század második feléhez. Barcsay Jenő neve hallatán azonban hevesen bólogat a művészettörténész.
Kiemel a válogatásból két Márffy Ödön-képet is: a korai Virágcsendélet című alkotás piszkosan, koszosan érkezett meg a tulajdonosoktól. Akkor nem is tűnt átütő darabnak, a hosszas kutatás azonban arra világított rá, hogy nagyon jó korszakbeli alkotás ez. A galériavezető elmeséli: a tulajdonossal együtt eredetileg alacsonyabb induló árat javasoltak, később azonban rájöttek, a festőművész legértékesebb korszakából származik a Virágcsendélet című alkotás, amely így most a katalógusban 7,5 milliós kezdőárral szerepel. A művet a tulajdonosok szülei közvetlenül Márffytól kapták az ?50-es években, az apuka ugyanis orvos volt, a művész pedig ezzel fizetett egy vizsgálatért. A tulajdonosok emlékeztek is rá, miként tekerték fel sűrű hóesés közepette a festményt és hozták haza mindenféle jármű nélkül.
Volt olyan is az egyik Koszta-kép kapcsán, hogy három tulajdonossal, családtaggal egyszerre kellett tárgyalni ? akik három különböző országban élnek.
Ahogy haladunk a beszélgetés vége felé, elárulja: a külföldi vásárlók igen jól járnak a magyar műtárgyakkal, kelet-európai áron vesznek ugyanis nyugat-európai minőséget. A katalógus is kiemeli ezt a pozitívumot: Márffy Ödön mellett Matisse, Boromisza Tibor mellett Paul Gauguin neve áll. Nem hiába vett már Rippl-Rónai-képet tőlük a Musée d?Orsay, vagy vittek magyar műveket állami segítséggel Brüsszelbe, Berlinbe vagy éppen Rómába. ?Egész Kelet-Európában nincs olyan pezsgő műtárgypiac, mint Budapesten? ? zárja gondolatait a művészettörténész.
Az árverési anyag kiemelkedő képei között szerepelnek még Nemes Lampérth József, Derkovits Gyula, Mednyánszky László, Kmetty János, Koszta József, Ország Lili és Vaszary János művei is.
Az aukció ékköve Rippl-Rónai feltehetően saját kezűleg festett Zsolnay-tányérja.
Rippl-Rónai Andrássy Tivadar gróftól 1896-ben kapott megrendelést budai palotája ebédlőjének tervezésére és kivitelezésére. Ennek része volt a Zsolnay-gyárban készült, 12 személyes étkészlet, amelyből mára alig egy-két tucat maradt meg.
Az aukció május 15-én, hétfőn, 18 órakor lesz a Budapesti Kongresszusi Központban.
Takács Erzsébet
