Ez adta az uruguayi-brazil filmesek számára az alapötletet is, és így kerültek a határ menti kisváros egyszerű lakói a vászonra. Ezek az emberek évközben a Brazíliából biciklin átcsempészett holmik eladásából élnek, így a pápavizittől valóban csodát várnak, nyomorúságos életük jobbra fordulását. Hősünk, Beto például fizetős vécét nyitna a zarándokoknak, ám ehhez az ajtótól kezdve a vécécsészéig mindent úgy kell áthoznia, és ebbe azt a pénzt is beleöli, amit lánya iskoláztatására tettek félre.
A küzdelmes mindennapok bemutatása ugyan valóban ad némi dokumentarista jelleget a filmnek, de ennél sokkal fontosabb az a mélységesen humanista látásmód és humor, amellyel mindezt számunkra egyszerre nagyon is nézhetővé, másrészt szórakoztatóvá teszik. A család betanítását a kis- és nagydolgos vendégek fogadására például bármelyik francia vígjáték megirigyelhetné, a határ menti biciklis üldözés pedig izgalmasabb, mint a teljes Tom Cruise-életmű együttvéve.
| Ahová a pápa is gyalog jár |
| (El Bano del Papa - színes, feliratos francia- brazil-uruguayi filmdráma 97 p. 2007) (12) |
| Rendező: César Charlone, Enrique Fernández |
| Színész: César Troncoso, Mario Silva, Nelson Lence, Virginia Méndez |
