Árvaház

 Egy árvaház alapjáratban sem vidám hely, szóval a fene tudja, mit várt a kedves házaspár, amely a címbéli elhagyatott tengerparti nevelőintézetbe költözött, pláne, hogy az asszony, Laura eleve itt nőtt fel. Ám most vidám tervei vannak: szeretne hátrányos helyzetű gyerekeket befogadni és nevelni, meg csinosítani a bazi nagy házat, csakhogy a szellemvilág bekavar. A pár kisfia, Simon hirtelen számos képzeletbeli barátra tesz szert. Folyton játszani invitálják, és amikor a fiú a megnyitó napján eltűnik, Laura egészen biztos abban, hogy a kísértetek rabolták el - amiről viszont a rendőrséget nehéz meggyőzni.

Csakhogy a "játék" nem ér véget, és a kétségbeesett anya lassan bármit hajlandó megtenni, hogy visszakapja fiát - pedig csak a múlttal kellene szembenéznie, ahogy ezt a kísértetes filmekből már régóta tudjuk. És míg a Del Toro rendezte A faun labirintusa az Alíz Csodaországban újragondolása volt, úgy az Árvaház a Pán Péter és az elveszett gyermekek meséjének továbbkerekítése a horror eszközeivel. És ezeket a nagyon-nagyon jól ismert eszközöket a videóklip világából érkező elsőfilmes Juan Antonio Bayona nem rest agyonhasználni, és javára írhatjuk a remek hangulatteremtést és jó színészvezetést is - csak az ezerszer látott elemekből összerakott történet ne lenne annyira zavaros és teli logikai bukfenccel!