Ben X

Másság, intolerancia, iskolai erőszak, fiatalkori öngyilkosság és mindezek kapcsolata a modern hírközlési és szórakoztatási eszközökkel, a virtualitással - ezeket az égető problémákat ábrázolja az alkotó anélkül, hogy filmje egy percig is szájbarágóssá válna. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Balthazar valóban meg akarja értetni, el akarja fogadtatni főhősét, Bent a nézővel (ennek során pedig odáig is elmegy, hogy gyakran azt látjuk, amit a fiú, és nem azt, amit a külvilág).

Ben afféle "büdösbogár", amilyen minden iskolai osztályban van: társai folyamatosan zaklatják, emiatt a fiú saját kis világába menekül. Ezt a világot elsősorban egy netes videójáték táplálja, amelynek segítségével Ben (a játékban Ben X) nemcsak megismerkedik egy lánnyal, de ezen keresztül éli mindennapjait is (a különös fiú számára valóban felér egy kalandjátékkal eljutni az iskolába). Ennek filmbeli ábrázolása pedig elég eredeti eszközökkel történik: a rendező a Ben X cselekményének egy részét a virtuális térbe helyezi (a főhős nemcsak játszik a netes játékkal, de ő maga is belekerül), és sztorielemként és az ábrázolás szintjén is kreatívan alkalmazza az olyan eszközöket, mint a mobiltelefon vagy a videókamera. Nic Balthazar alkotása lenyűgözően érdekes mű, nem is egy megdöbbentő fordulattal a végén.