Benjamin Button különös élete

 David Fincher a kilencvenes évek második felében a legeredetibb, szinte látnoki erejű rendezőnek számított, aki - ellentétben mondjuk a Titanic alkotóival - a látószervek mellett az értelemre is hatott filmjeivel. A Hetedik és a Harcosok klubja után azonban a kőkemény üzenetnél jobban izgatta őt a formalizmus és a technikai bravúrkodás (Pánikszoba), illetve az epikus koridézés (A Zodiákus), melyben minden kis részlet a helyén van. Legújabb munkája, a Benjamin Button különös élete ez utóbbi úton halad tovább, hiszen egy ember teljes életét beszéli el: a ráncos vénemberként való világrajöveteltől kezdve a folyamatos fiatalodáson keresztül a hamvas csecsemőként elszenvedett halálig bezárólag. Merthogy hősünk - pontosabban F. Scott Fitzgerald novellájának hőse - bizony törékeny öregemberként születik New Orleansban közvetlenül az I. világháború után, a sors fintorának köszönhetően egy idősek otthonában nevelkedik, majd egyre csak fiatalodva megismeri a világot, az életet és a szerelmet. 

Fincher kiváló stílus- és arányérzékkel vitte vászonra Benjamin különleges életét, mely számos filozófiai és ontológiai kérdésen túl arra is rávilágít, hogy milyen jó lenne életünk alkonyán egy húszéves Brad Pittre hasonlítani! Fokozottan ajánlott azoknak, akik félnek az öregedéstől, illetve a történelem iránt érdeklődő kedves nézőknek.