Cselek

 Ha a Cselek nem lengyel film lenne, akkor akár francia is lehetne, de mondjuk úgy, hogy közvetlen felmenői közt ott szerepel az Amélie csodálatos élete is, bár a felhang teljesen más. A nagyvárosi tündérmese helyett kisvárosi etűdöt látunk, és nem egy cserfes leányzó, hanem egy nagyon furcsa kisfiú szemszögéből. Stefek anyjával és nővérével él egy faluban - egy sokkal szebb napokat látott lengyel iparvidéken, papája olyan rég lelépett, hogy már nem is emlékszik rá, annál is inkább, mivel a férfiról még egy rendes fénykép sem maradt.

Stefek univerzumának középpontja nála jóval idősebb nővére, Elka, olyannyira, hogy más gyerekekkel sem barátkozik, ám a lányt még a találkáira is elkíséri, de jól érzi magát egyedül is, ám kiruccanásai során valahogy mindig a vasútállomáson köt ki. Itt vesz észre egy átutazó férfit, és a fejébe veszi, hogy az illető nem más, mint az édesapja. Nap mint nap várja, hogy a férfi felismerje őt, de mindhiába, Stefek ezért úgy dönt, hogy a saját eszközeivel kísérti meg a sorsot. A tavalyi Titanic Filmfesztivál egyik közönségsikere egyszerre bájos kiskamaszfilm és ártalmatlan flörtölés a mágikus realizmussal, miközben Andrzej Jakimowski, aki saját életéből merítve rendezte második játékfilmjét, csak annyira rugaszkodik el a valóságtól, amennyire feltétlen szükséges.