Dobd be magad!

 A fél évtizeddel ezelőtt készített Honey Jessica Albájához hasonlóan ismét egy feltörekvő fiatal színésznő kapott lehetőséget arra, hogy ékes szavak és mély érzelmek helyett forradalmian szexi testmozgással vésse bele magát a közönség tudatalattijába. Mary Elizabeth Winstead a Végső állomás 3. és a Die Hard 4. mellett Tarantino Halálbiztosában (sárga ruci!) is bizonygatta már tehetségét, a kötelező körök (szeletelt tini, túszleány, közúti baleseti áldozat) mellett ideje volt hát egy könnyedebb, alakformálás szempontjából is előnyös szerepet bevállalni. 

Lauryn Kirk egy kisvárosi árva lány, aki azért utazik Chicagóba, hogy az ottani tekintélyes táncfőiskolára felvételizzen. A kissé darabos mozgású hölgyet meglepő módon elutasítják, de hamar akad persze egy segítő, aki szállást és munkát ad neki, így Lauryn először egy menő klub könyvelője, majd vezető táncosnője lesz. Logikus. A családi hajcihővel (az autószerelő báty nem lelkesedik húga terveiért) és szerelmi szállal (bamba DJ) nehezített történet természetesen boldog véget ér, a tánc ugyanis nemcsak a léleknek, de a forgatókönyvnek is jót tesz, a szereplők bőréről és fizikumáról nem is beszélve. A tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a potenciális vizuális élményben nagyobb része van az operatőrnek, mint a lányok mozgásának, az illúzió azonban így is teljes.