A film hősei az egyik szomszédos naprendszer aprócska bolygójának lakói. Egon kissé szórakozott, amatőr "űrkutató", akinek kétbalkezes, minden lében kanál társa Dönci, egy kissé túltáplált, macskaforma lény. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor ismeretlen eredetű tárgy zuhan le a lakhelyük közelében (a Voyager-3), az emberiség üzenetével. Egon eltervezi, hogy felveszi a kapcsolatot a magáról hírt adó civilizációval. A fészerében bádog űrhajót épít. Némi bonyodalmak után sikerül elindulniuk, és a Naprendszerünk felé veszik az útjukat.
Majdnem belezuhannak a Napba, ám a Merkúr mellett sikerül lefékezniük. A Vénuszt beborító viharfelhőkben óriási viharok dúlnak, hatalmas villámlásokkal, hát gyorsan továbbállnak a Föld irányába. Egon nagyon elfárad, elnyomja az álom. Dönci a felügyelet nélküli pilótafülkében "egonosat" játszik, fontoskodva nyomogatja a gombokat. Egy váratlan mozdulattal véletlenül hiperűrsebességre kapcsol. Az űrhajó teljes hajtómű-terheléssel száguld, egészen a jeges-hideg Plútóig, miközben meghibásodik. Egon külszíni szereléssel megjavítja a gépet, s folytatják útjukat. Konstatálják, hogy sem a Neptunusz, sem az Uránusz, sem a Szaturnusz, de még a Jupiter sem alkalmas a letáborozásra. Végül a Marson landolnak.
A csodálatos narancssárga bolygó látszólag lakatlan. Ám a semmiből egy ismeretlen csillogó-villogó objektum érkezik elképesztő sebességgel. A szuper-technológiájú csészealj Döncit felszippantja, s az UFO utasai megvizsgálják a furcsa szőrös kis állatot. A tanulmányozás után Döncit hátrahagyva hipp-hopp elviharzanak. Egonék az izgalmas és vicces találkozás után a kék bolygó, vagyis a Föld felé veszik útjukat, s sikeresen leszállnak valahol Európa közepén, zord sziklák között. A Föld ekkorra már erősen elsivatagosodott bolygó.
Ám végül sikerül megismerkedniük a Föld egyetlen lakójával egy koktélbárban, aki mesél nekik a Földről, az emberekről, szépségről, kalandról, egyszóval az életről.
rendező: Magyar Dániel, Magyar Ádám
forgatókönyvíró: Magyar Elemér
