Fél Nelson

Hősünkkel, a harmincas brooklyni történelemtanárral és kosáredzővel, Dan Dunne-nal pedig éppen ez történik - ez a kellemetlen nyitás mégis egy szép barátság kezdete lesz: a drogfüggő, vergődő fehér férfi és a zárkózott, problémás családból származó fekete kislány, Drey között különös kapcsolat alakul ki, ami jórészt abból áll, hogy Dunne autójával rendszeresen hazafuvarozza a lányt, akiért sosem jön el az apja, illetve megpróbálja megakadályozni, hogy Drey a bátyja nyomdokaiba lépjen (azaz drogdíler legyen). A két ember viszonyának alakulásán kívül amiről még Ryan Fleck bemutatkozó nagyjátékfilmje szól, az a magány. Dunne szinte minden éjjel eljár szórakozni valahova, próbál nőkkel kapcsolatot kezdeményezni, mutatják családi körben, volt szerelmével, sőt látjuk még szex közben is - ő mégis egyedül van még akkor is, ha emberek veszik körül. Talán ez az oka annak, hogy a droghoz fordul, s talán ezért találnak egymásra a szintén kívülálló Dreyjel. 

A Fél Nelson igazi független film, ami egyebek mellett abban is megnyilvánul, hogy kevésbé célra tartó, mint egy hollywoodi darab: inkább ábrázolni akar valamit, nem pedig elmesélni, emiatt azonban néha kicsit lötyögősnek, lazának érezhetjük a cselekményt. Aki azonban rákap az ízére - csak hogy témánál maradjunk -, annak nagyon be fog ütni...