Halálkeringő

A Szabó István (nem az Oscar-díjjal jutalmazott titokszolga, hanem a nevét bitorló filmközeli személyiség) forgatókönyve alapján forgatott Halálkeringő már csak azért is különleges darab, mert az ezredfordulós magyar film két meghatározó alakja játssza a két főszerepet: Dobó Kata hollywoodi kitérő után lett ismét hazai színésznő, Kern András pedig néhány kevésbé fajsúlyos filmszerep (Csudafilm, Casting minden) után végre olyan karaktert alakít, mely számára is kihívás lehet. A kissé merész alaphelyzet (férjét frissen meggyilkolt rendőrnő gátlástalanul iszik, dohányzik és kokainozik romos lakásában, amikor 30. születésnapján betoppan hozzá régen látott szupernyomozó apja, aki mellesleg halálos beteg) lassú kibontása még meghökkentőbb végkifejlethez vezet, és közben rafinált módon ismerhetjük meg az apa-lánya kapcsolat és a bűntény intim részleteit.

Klasszikus, színpadra termett műhöz van tehát szerencsénk, melyet a rendhagyó díszlet (stílusosan kopottnak szánt lakás), a plánok állandó ? már-már izgalmas ? váltogatása és a kukucskatív rendezői koncepció igyekszik fogyaszthatóvá tenni, mérsékelt sikerrel. A Halálkeringő cím akár a Sátántangóra is rímelhet, ez a kísérlet azonban jóval óvatosabb, és Tarr tehénrúgásához képest szúnyogcsípés csupán.