Nagyon összetartó csapat készítette a filmet, sokat dolgoztunk és hülyültünk együtt, jó kis műhelymunka volt. De a családias jelző másképp is érthető. Például Tony (Gilroy - a rendező, a szerk.) testvére, John volt a vágó. Tonyval pedig nem először dolgozom együtt, déja vu érzésem is volt. Ilyet utoljára Derek Jarman esetén érzetem - kezdi a beszélgetést Tilda Swinton.
- Hogy tudsz ennyire szenvedélyesen belebújni a karaktereid bőrébe?
- Nem tudom, talán kiosztottak nekem egy aranyjegyet, amivel szabadon járok ki-be (nevet). Inkább azt gondolom, hogy szerencsés vagyok. Egyébként Tony olyan mély és alapos munkát végzett a forgatókönyvvel, hogy nem volt túl nehéz dolgom. És rendezőként is tökéletes munkát végzett, a forgatás első napján elfelejtette, hogy ő író volt valaha. Óramű pontossággal dolgozott, tudta, hogy mit mikor akar. Roppant ritka ez egy elsőfilmestől.
- Sosem hittem volna, hogy egy huszonegyedik századi, kiskosztümben törtető nőt fogsz alakítani...
- Annyira szeretném látni, hogy mit szólnak hozzá az amerikai nézők. Érzem a döbbenetüket, hogy ez a csúnya színésznő, aki vagy boszorkány volt eddig, vagy furcsa szerzet, egyszer csak jól néz ki! Mármint az ő értékrendszerük szerint. Életem egyik legkönnyebb szerepe volt, mert egy olyan nőt kellett alakítanom, aki alapvetően rosszul érzi magát a szerepében. Úgy fogtam fel, hogy egy rossz színésznőt alakítok, akire ráadásul rossz szerepet osztottak. Valóban szörnynek érzem magam kiskosztümben, és mélyen megvetem az amerikai középosztály értékrendjét. Darabokra szedtem a világomat.
- Továbbmegyek. Úgy bekeményítettél, mintha egy férfit akarnál eljátszani.
- Érdekes, hogy ezt mondod, mert a forgatókönyvben tényleg férfi szerepnek volt megírva. Ezért nem tudja magának bevallani, hogy bizonyos dolgokat nem képes megtenni. A karrierje többet jelent neki, mint az élete, mint hogy igazat mondjon. Azzal, hogy nő lett a figura, még az a feszültség is képbe került, hogy lenézik, mert nő. A Michael Clayton a hazugságok filmje. Minél többször látom, annál többet veszek észre benne.
- De azért kellemes lehetett George Clooneyval és Sydney Pollackkal is együtt dolgozni, nem?
- George-ot nagyon becsülöm, mert tudja hasznosítani a hírnevét. A Michael Clayton sem készülhetett volna el, ha nem áll a produkció mellé. Nem kell minden színésznek rendeznie, mint George-nak, bár ő remekül csinálja. Nem is kell hangzatos mondatokkal fellépniük, elég, ha kérdéseket tesznek fel. Ehhez pedig elég egy-egy jól megválasztott szerep. Sydney pedig mindamellett, hogy a filmtörténet egyik legnagyobb élő rendezője, remek színész. Sajnos nem tölthettem vele annyi időt, amiennyit szerettem volna.
- Ez nem fordulhat elő George estében, mert a legújabb Coen-moziban is együtt szerepeltek.
- Igen, John Malkovich lesz a férjem, ő pedig a szeretőm.
- Mindig is a roppant változatos karaktermegformálásaidról voltál híres.
- Az emberek, az alkotók miatt döntök arról, hogy mit vállalok el és mit nem. A személyiségek, a beszélgetések - hogy érdemesnek tartok-e arra valakit, hogy hónapokat, független film esetében akár éveket töltsek együtt vele. Mint előadó nagyon nagy kihívást jelentett, mivel például Tarr Béla ugyanazt gondolja a színészi játékról, mint én, azaz nem érdekli a színészet. Nem érdekli a dialógus, a manír, csak az energia. Ha egy pohárért nyúlok, az nem több, mint ami. A film műfaja, a forgatókönyv is másodlagos. Derek Jarman sem dolgozott túl jó könyvekkel, de mégis egy vizuális zseni volt. Tony Gilroy tulajdonképpen az első, aki író-rendező az életemben.
- Már részben említettük, de hadd kérdezzek rá direktben. A finom művészdarabok mellett rendszeresen fellépsz hollywoodi produkciókban is. Nem zavar, hogy a legtöbb ember csak a Narnia krónikái boszorkányaként gondol rád?
- Nem, tudatosan tettem. Most, hogy a Narniának hála, a világ szinte összes tinije a rajongóm lett, ebből a figyelemből jut az olyan egyéni művészeknek is, mint Tarr Béla, Erich Zonca vagy Jim Jarmusch, akivel most fogok forgatni. Egyébként a hollywoodi filmek közül, amikben szerepeltem, csupán kettő volt, amelyet az Egyesült Államokban forgattam, a Vanília égbolt és az épp elkészült, David Fincher rendezte The Curious Case of Benjamin Button. A Narnia krónikái is Új-Zélandon készült. De ami a lényeg, ezek a munkák teszik lehetővé, hogy elvállaljak kisebb, de fontos filmeket és segítsek a létrejöttükben.
- Hibáztál valaha?
- Talán csak egyszer. Nem kértem elég pénzt.
