Majdnem szűz

Bacsó Péter, A tanú és egyéb klasszikus történelmi szatírák alkotója ugyanis sajátos megközelítésben mutatja be egy intézetis magyar lány felnőtté válásának állomásait. Az író-rendező az Irma, te édes és Az én pasim mintájára jótékony madonnaként tekint a kényszerből bűnbe sodort fiatal nőre, aki látszólag naivan, valójában azonban tépve-tűrve járja meg az újmagyar kapitalizmus legbűzösebb bugyrait - igaz, a történet játszódhatna akár 30 évvel ezelőtt is. Borókát (Ubrankovics Júlia) jóképű szerelme, János (Hujber Ferenc) költözteti ki a nevelőintézetből, hogy néhány gondtalan nap után elcserélje egy szép nagy motorra. Hősnőnk egy praktikus gondolkodású strici (Kaszás Gergő) karjaiba kerül, aki az outsourcing nagymestereként rendesen megdolgoztatja a szép Borókát. Mint minden jótét lélek, természetesen a megtépázott lány is megkapja a maga jutalmát egy kirakatrendező fiú és egy marketingtanfolyam képében, csakhogy a sok fordulat kezelése nem erőssége a rendezőnek, ezért a címszereplő Ubrankovics Júlia (aki egyszerre emlékeztet Udvaros Dorottyára és Básti Julira) erős jelenléte ellenére is gyakran szinte tévésorozatban érezhetjük magunkat. 

A Majdnem szűz tehát majdnem mozifilm, mely számos fontos társadalmi probléma mellett azt a kérdést is felveti, hogy jó forgatókönyvből miért nehéz jó filmet készíteni?