Mamma Mia!

Csak annyi a különbség, hogy míg az előbbit világszerte beszopikázzák a kedves nézők, addig az utóbbi maximum a gulyáskommunista nosztalgiát dédelgető rokkant vagyonőrök körében aratna sikert. Történik ugyanis az eredeti Broadway-darab szerint, hogy a házasodni készülő fiatal angol lány, aki anyjával egy görög szigeten vezet szállodát, mindhárom potenciális apját meghívja az esküvőre. Lesz is nagy felfordulás, hiszen pontosan a mama sem tudja, ki lehet az igazi papa, és az izgalom miatt az egész család olyan önkívületi állapotba kerül, hogy időről időre - akár a jólnevelt Disney-figurák - rágyújtanak egy nótára, esetünkben egy-egy ABBA-slágerre.

A koncepció kiváló: ismert arcok (Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth stb.) ismert dalokat adnak elő, a háttérben pedig Zeusz napja ragyog és kéken mosolyog a tenger. Bármennyire is erőltetett és banális az egész történet, az inkább önironikus, mint eredeti rendezés és játék egy idő után akaratlanul is beszippantja a nézőt, kinek naptól és slágerektől kiszívott agyát már az sem zavarja, hogy Brosnannak kábé annyi a zenei tehetsége, mint Szűrös Mátyásnak, és hogy a happy end után még vagy tíz percig bohóckodnak a kedves szereplők. 

Nyaraljon egy mozijegy áráért, hallgassa újra a slágereket, nézze szépen lebarnult kedvenceit, tékacsensz bitte!