Másik bolygó

Ennek magyarázata, hogy az alapvetően dokumentumfilmes eszközökkel dolgozó mű valóságfeltáró elemei egy fikciós kerettörténetbe ágyazva jelennek meg - valahogy úgy, ahogy a Genezis című francia természetfilmben, melyben egy öreg afrikai varázsló mesélte el a világ és élőlényeinek keletkezését. Itt egy észak-mexikói indián törzs (a tarahumara) sámánját látjuk egy kislánnyal és édesanyjával gyönyörű természeti környezetben - ami azonban az ő paradicsomi világukon kívül megjelenik, az nem mese, sokkal inkább szörnyű rémálom. 

Moldoványiék ugyanis 3 földrész (Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia) 4 országában (Ecuador, Mexikó, Kongó, Kambodzsa) mutatnak be kizsákmányolt, elnyomott, kihasznált gyermeksorsokat, összesen hetet: egy ecuadori cigiárus kislányét és egy cipőpucoló kisfiúét, kongói utcagyerekekét/"gyerekboszorkányokét", gyerekprostituáltakét és gyerekkatonákét, kambodzsai téglagyári munkásokét és guberálókét. 

Az Egy másik bolygó homlokegyenest eltérő, drámaian ellentétes dolgokat kapcsol össze egymással: a földhözragadt, a vulgáris, sőt a taszító, a borzalmas mellett benne van a mágia, a varázslat, az álmok és valamiféle ősi tökéletesség világa is. Az élmény teljességéhez pedig természetesen hozzátartozik Szemző Tibor zenéje (ami már saját filmjében, a Csoma-legendáriumban is elvarázsolt minket) és Máthé Tibor képei is.