(MTI) Alain Resnais Vous n'avez encore rien vu (Még semmit sem láttatok!) című filmje Jean Anouilh 1941-ben írt Eurüdiké című színdarabja alapján készült. A rendező arra kérte a színészeket (Sabine Azéma, Pierre Arditi, Lambert Wilson és Anne Consigny) ? akik saját nevükön játszanak a filmben ? hogy ítéljék meg az Eüridiké egyik rendezését. Ők azonban a filmben fokozatosan magukévá teszik a darab szövegét, amelyet korábban már mindannyian játszottak színpadon, és elkezdik a filmes valóságban is megtestesíteni a szereplőket: ketten lesznek Orfeusz, ketten pedig Euridiké és a többi szerep is megkettőződik, a történet valóságos társasjátékká válik.
A kilencvenedik születésnapját két hét múlva ünneplő Resnais szerint szó sincs arról, hogy végelszámolásra készülne: "Ha végrendeletként gondolnék erre a filmre, akkor soha nem lett volna erőm leforgatni" ? mondta a rendező a filmje sajtótájékoztatóján. "Ez a film arról a hatalmas szeretetről szól, amelyet a 15 színész, a filmművészet és általában a színház iránt érzek" ? tette hozzá Resnais, aki többször is megnevetette az újságírókat. Arra a kérdésre, hogy miért pont Vous n'avez encore rien vu (Még semmit sem láttatok!) a film címe, egy anekdotával válaszolt, miszerint a vágószobában "magától adta magát ez a mondat", amelyet eleinte viccként használt a stáb, aztán egyfajta beszólás lett a vágó és a rendező között, míg végül megtartották címnek, mert egyszerre hordozza magában az élet ígéreteit és rejtélyeit.
A cseresznye íze című filmjéért 1997-ben Arany Pálmát nyert Abbász Kiarosztami egy Japánban forgatott, kezdet és vég nélküli történettel tért vissza Cannes-ba. "Az utóbbi években többé-kevésbé egyértelmű dolgok miatt Iránon kívül kell dolgoznom" ? hangsúlyozta a rendező Cannes-ban.
A francia?japán koprodukcióban készült Like Someone in Love főhőse egy éjszakánként prostituáltként dolgozó szociológiaszakos hallgató, Akiko (Takahasi Rin), akit egyik reggel az egyik ügyfele, egy öreg egyetemi tanár (Okuno Tadasi) visz el kocsival az egyetemre. Ott azonban Akiko féltékeny barátja (Kasze Rjo) azt hiszi az öregúrról, hogy a lány nagyapja. A helyzetből adódó félreértések egyre bonyolódnak, és a film megoldás nélkül ér véget. "Lassanként jöttem rá, hogy a filmnek eleje sincsen. A filmem nem kezdődik el és nem is ér véget" ? hívta fel a figyelmet a rendező, aki szerint ebben a dologban filmje a valós életre hasonlít. "Így kell filmet csinálni, kezdet és vég nélkül, mert akkor, meggyőződésem, hogy a néző ki tudja találni, hogy mi történhetett előtte és utána" ? tette hozzá.
