Őrült Szentivánéj

Régi filmes és irodalmi, és még ki tudja milyen sztereotípia, hogy Kelet-Európában csupa csodabogár lakik, aki ugyan nem csinos és nem is nagyon tisztA, de közvetlen és valahogy sokat tudn az életről. Ilyen figurákkal pakolta teli filmjét a német illetőségű, de lett születésű Alexander Hahn; nagyon lazán összekapcsolódó történeteit pedig a többnyire gyönyörű lett tájba helyezte, és annyi különcöt trombitált össze, amennyit csak tudott, és aztán jó sok rácsodálkozó külföldit szerzett melléjük, hogy kerek legyen az egész.

Van itt egy ideges amerikai srác, aki sosem látott mostohatestvérét keresi egy rámenős taxisofőr segédletével, két liverpooli tűzoltó a lettországi kollégáihoz ugrik át bulizni, a forróvérű stewardess a japán vőlegényét viszi haza bemutatni, egy furcsa francia pár egy urnával téblábol, és két amatőr olajtolvajjal, illetve egy álorosz álmaffiózóval is találkozunk. Mindenki keres valamit, aztán többnyire átugrálják a jól megrakott tüzet, hiszen Szent Iván éjszakája van, és ha már Kelet-Európa, akkor isznak is rendesen. És van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé, ahogy a történetszálak közül is akad életrevalóbb és kevésbé hiteles, elmaszatolt vagy jobban összerakott, de maradjunk annyiban, hogy a filmet nem a cselekménye, hanem a hangulata miatt érdemes kedvelni.